2013-ban bemutatott A bűn éjszakája (The Purge) az utóbbi évek legjobb horrorfilmes ötletén alapult. Végre szakítottak a szokásos sorozatgyilkos-kísértethistóriás-démonűzéses vonallal. A megszokott klisék helyett merészebb ötlettel álltak elő. Az alapkoncepció szerint Amerikában megszűnt a bűnözés és az Új Alapítóknak a munkanélküliséget is minimális szintre sikerült mérsékelniük. Ennek az ára a Megtisztulás napja volt. Azaz „ünnep”, amikor következmények nélkül eltehetjük láb alól azokat az embereket, akik valaha is ártottak nekünk. Izgalmasan hangzik, nem?

A mindössze 3 millió dollárból forgatott horror produkció ázsióját tovább növelte az, hogy a rendezőnek, James DeMonaco-nak sikerült megszereznie főszereplőnek Ethan Hawke-ot, így minden komponens meg volt ahhoz, hogy egy remek filmmel gazdagodjon a horror kultúra. A végeredmény sajnos bosszantóan közepesre sikeredett. Egy olyan kihagyott ziccer volt a film, amit ilyen szinten nem szabad megengedni. Ám az amerikai nézők úgy gondolták, hogy még nem tisztítják meg a mozikat a The Purge-tól – a Universal összesen 89 millió dollárt keresett a filmmel -, ennek fényében James DeMonaco neki is állhatott folytatásnak, amin nagyon érződött, hogy a rendező-forgatókönyvírónak nem elegendő ideje ahhoz, hogy rendes történetet eszkábáljon a The Purge második részhez.

Miről is szólt A megtisztulás éjszakája: Anarchia? Semmiről. A néző a szereplőkkel halad az árral minden fajta összeszedett koncepció nélkül. Igaz, ami igaz: a karakterek legalább megkapták a saját belső motivációjukat, ami a történet mozgatórúgójaként funkciónál és ez legalább működött is. Ettől eltekintve két golyózápor között próbáljuk túlélni az év leghosszabb éjszakáját, miközben szembesülnünk kell azzal is, hogy a Megtisztulás napja a gazdagok piros betűs ünnepe, akik hajlandóak óriási összeget áldozni arra, hogy embereket öljenek.

Pedig ígéretesen indult a második rész koncepciója. Ezúttal nem egy helyszínen játszódik a történet, hanem James DeMonaco okosan az utcákat, tereket és metróalagutakat akarta megtisztítani a bűntől. Ezzel sikerült frissíteni a horror-film alapformuláján, amit pozitívumként a számlájára kell írnom. A bajok ott kezdődtek, hogy a nem megfelelően kidolgozott történetbe akart felskiccelt, papírvékony karaktereket mozgatni. Aki már látott életében legalább két-három filmet, az kapásból ráismerhetett a figurák jellemeire: volt itt megtört, gyűlölettől vezérelt hős; egyedülálló anyuka; cserfes, minden lében kanál kislány és egy házaspár, akinek a kapcsolata zátonyra futott. Ha a történet szekvenciái rendben lettek volna, akkor ez teljesen megbocsájtható lenne. Néhány helyen viszont indokolatlanul használták a fesztültség-teremtés eszközét és olyan szájbarágós monológokat adtak a szereplők szájába, hogy az már-már „élményszámba” ment. Úgy éreztem magam, mint akit nem partnerként, hanem diákként kezelnek, akinek még a nyilvánvalót is meg kell magyarázni.

Úgy összességében elmondható a film történetvezetése egymásra dobált jelenetek halmazából tevődött össze. Mintha James DeMonaco maga sem tudta volna, hogy hova akar kilyukadni a végére. Ezen kívül erőtlen színészvezetés is jellemzi az egészet. Bár ez nem feltétlenül a rendező hibája, mert az alacsony költségvetés miatt – a második részt is csak 9 millióból forgatták – nem volt most egy Ethan Hawke-kaliberű színésze, aki esetleg el tudta volna vinni a hátán a filmet. A szürke színészi garnitúrából egyedül a főszereplő-t alakító Frank Grillo-t lehet kiemelni, aki már az Amerika Kapitány: A tél katonájában is bizonyította azt, hogy jól áll neki a badass akcióhős szerepe. Nem beszélve arról, hogy egyedül az ő karakterével foglalkoztak jobban. Rendesen kibontották, kapott egy épkézláb háttértörténetet, amiből építkezhetett.

Azért ne higgyétek azt, hogy csak hibái vannak a filmnek, bár tagadhatatlan, hogy ezek vannak túlsúlyban. Dicsérni tudom a smink mesterek munkáját, akik hátborzongató arcfestéseket mázoltak a tisztogatni vágyó bandatagok arcaira. Kiváló volt a zene is, ami a film elején megteremtette a hangulatot, később pedig feszültség fokozóként funkcionált. Volt egy jelenet, amikor a legelvetemültebben kinéző banda tagjait mutatták lassítva, erőteljes zenei aláfestéssel megspékelve. Ez a jelent a film legjobb pillanatai közé tartozott.

Pozitívumként lehet elkönyvelni azt is, hogy a rendező remekül sáfárkodott a „zsebpénzéből”, amit a stúdiótól kapott. Az utcákon elszabaduló anarchia, a mészárlások, a változatos környezetek mind-mind remekül lettek megjelenítve. Egy percig sem tűnt amatőrnek a film képi világa, megjelenítése. Le a kalappal előtte.

Összességében azt gondolom, hogyha James DeMonaco kapott volna plusz egy évet, akkor sokkal többet is kihozhatott volna ebből az ígéretes történetből. Ezúttal csak egy könnyen felejthető, egyszer nézhető alkotást tett le az asztalra, aminek a legnagyobb pozitívuma az, hogy felértékelte a szememben A bűn éjszakáját.

A megtisztulás éjszakája: Anarchia

Színes, feliratos amerikai thriller

Eredeti cím: The Purge: Anarchy

Főszereplők:

                  Sergeant    FRANK GRILLO           

      Eva Sanchez    CARMEN EJOGO   

          Shane     ZACH GILFORD

               Liz     KIELE SANCHEZ

       Cali      ZOË SOUL

zene: Nathan Whitehead

Írta és rendezte: James DeMonaco

Mozibemutató: 2014. július 17.

Gyártó: Universal

Játékidő: 104 perc

Korhatár: 18