Julio Medem nem csak beszél, mond is!

Kicsit bajban vagyok, mert sajnos kevés a kifejezésbeli eszköztáram ahhoz, hogy tűpontosan visszaadjam azt az élményt, amit Penélope Cruz-tól kaptam. Akik ott voltak a premier előtti vetítésen, az tudja, hogy az egész film egy olyan érzelmi autópálya, amin egyszer muszáj végigmenni. Főleg akkor, ha kifogyott az erő a „lelki tankodból”. A Mama tipikusan az a film, ahol a fabula, nem pedig maga a plot számít. Az alapfelállás: Magdánál egy ártalmatlannak induló rutin vizsgálat során sajnos a nők egyik legnagyobb ellenfelét - a férfiak mellett -, a mellrákot diagnosztizálták. A gyermekes anyuka, akinek a férje ráadásul egy fiatalabb nővel tölti a nyarat egy másik országban, nem adja fel és úgy dönt, hogy felveszi a harcot a betegséggel, holott tudja jól, hogy a statisztikák nem mellette szólnak. Nem csak a saját lelkierejére döbben rá, hanem több ember életét is megváltoztatja, ráadásul a keserédes boldogság is rátalál.

A Mama nem csak az üzenetében, hanem szerkezetében, narratívájában is nagyon érdekes. Egyrészt nagyon bevállalós volt a forgatókönyv, mert már a nyitó szcénával borzasztóan erősen megágyaztak az erős drámai konfliktusnak. Körülbelül az ötödik-hatodik percre Julio Medem már szíven döfi a nézőt, és egészen a végéig nem is húzza ki a tőrét. Ráadásul aljas módon még jó néhányszor meg is forgatja a pengét. Ez csak azért tudott működni, mert amellett, hogy a történet az utolsó szegmensig realista volt, a karakterek finoman, lelki-testi szempontból is igencsak részletesre sikeredett. Ennél fogva a szerkezetére is leginkább a szabálytalanul szabályos a jellemző, mert itt nem egy, hanem több drámai és történetbeli fordulópont volt a scriptben. Nagyon jó volt végre a sok pocsék film után egy tényleg kiválóan, szívvel, erővel és összeszedettséggel megírt forgatókönyvet „olvasni”. Továbbá nagyon tetszett az, hogy a két központi karakter - Magda és Arturo - találkozásánál az író nagyon szépen leképezte a matematikában ismert negatív előjelű számokkal történő műveletet, ugyanis ha két tragikus előéletű szereplő találkozik egymással, akkor a kettejük közös sorsa végeredményben csak pozitív lehet.

A történet egyik legnagyobb és legmegszívlelendőbb üzenete az, hogy amíg az élethez való jogodat a születéseddel megkaptad, addig az életben maradásért már küzdened kell. Hiszen, ha nem tiszteled és becsülöd magad, akkor az élet miért tenné? Ne gondold azt, hogy a hullámvölgy, amiben benne vagy, a legrosszabb és nincs kiút, mert mindig mindenhonnan van egy hátsókijárat, ami a boldogulásra és a boldogságra nyit kaput. Ez nagyon közhelyesen hangzik, de amíg egészség van, addig élet is. Annál nincs borzasztóbb, mint, amikor a saját tested fordul ellened. Láthatatlan ellenfelek ellen nehéz küzdeni. Sokkal nagyobb lelki és érzelmi erőre van szükség hozzá, mint mondjuk az anyagi talpra álláshoz. Ne akard a könnyebb utat választani, mert amellett, hogy nemtől függetlenül gyávaság harc nélkül feladni bármit, az élet előbb-utóbb beváltja a számlát. Méghozzá borravalóstul együtt. Tiszteld magadat, és az élet is tisztelni fog! Emellett még nagyon szépen felhívták a figyelmet a szeretet valódi erejére. Szerencsére mindezt egyáltalán nem közhelyes módon tették. Rávilágítottak arra, hogy a kreativitás tétele, miszerint 1+1 az nem kettő, hanem végtelen, a szeretetre is maximálisan érvényes. Amit Magda hajlandó volt véghezvinni a családjáért és a születendő babájáért, az bőven túl mutat a példamutatáson.  Ennyire erős jellemet régen látni, akit a sorozatos tragédiák sem tudtak megtörni. Csak tanulni lehet tőle!

A harmadik üzenet, az inkább már csak továbbgondolása a történetnek, mert nekem újfent bebizonyították azt, hogy a pénz voltaképpen csak egy értékpapír, és nem maga az Élet. Mielőtt megijednétek: egy percre sem éleződött ki a forgatókönyv erre a klisés „fordulatra”. Egy olyan társadalomban, mint amiben élünk, ezt nehéz elképzelni, hiszen egyik napról a másikra, a teljes létbizonytalanságban élünk, viszont, ha belegondolunk, akkor pénzen csak pillanatnyi örömöt, és nem pedig boldogságot vehetünk. Természetesen ez a szép gondolat nem fog felmelegíteni a hideg téli éjszakákon, és nem fizeti be helyetted a csekket, mégis a legsötétebb percekben támaszt tud nyújtani, és néha ez is elég.

A történetmesélés végig ízléses volt, mégis el tudom hinni, hogy valakinek egy ponton túl talán túlságosan érzelgős és szirupos sikeredett a csomagolás. Nem kell ezért elítélni, mert nem azt jelenti, hogy kőszíve van és lelkileg kimerült, csupán nem spanyol. Köztudottan a mediterrán típusú emberek sokkal szélesebb érzelmi skálán mozognak, mint a magyarok, ennél fogva mindent, a pozitívan és a negatívat is, mélyebben és nagyobb intenzitással élnek meg.

Penélope Cruz brutálisan átszellemült

Erről van szó! Dühös voltam a színésznőre az olyan szerepei miatt, mint az Agyas és agyatlan vagy a Zoolander 2. Több van benne annál, mint, amit mutat, és ezt most maximálisan be is bizonyította. Végig nagyon torokszorítóan játszott. Egy ponton túl megszűnt gyönyörű nőnek lenni és csak egy esendő, küzdő, a végletekig pozitív lélek. Ez most nem a külcsínről, hanem a belbecsről szólt. Egy Oscar-díjas színészhez méltóan játszott végig, és ezt remek érzés volt látni!

Summa summarum: A Mama, a szó legnemesebb értelmébe véve, egy szép film.  A közönség orrához simuló mentolillatú papír zsebkendők szimfonikus kórusa rég hangzott ennyire őszintén. Remek film, amit mindenkinek ajánlok, akinek az élete egy kicsit zátonyra futott!

MoziStar: 9/10

Bemutató dátuma: 2016. április 7.
Forgalmazó: MTVA