Mark Osborne, az Oscar-jelölt Kung Fu Panda rendezője elkészítette Exupéry világhírű meséje, A KIS HERCEG első animációs filmadaptációját, amely lenyűgöző, szeretnivaló, megható és hatásos. Antoine de Saint-Exupéry híres kis hercegének története egy kislány mindennapjaiba illeszkedve elevenedik meg a vásznon. Méghozzá úgy, hogy a kíváncsi, kedves kislány és a szomszédban élő öreg repülőpilóta beszélgetni kezdenek, ami által egy új világba csöppennek, és így keltik életre a millók által ismert történet.

Nagy kíváncsisággal vártam, hogy vajon mit tudnak még kihozni egy olyan történetből, ami világszerte ismert. Bámulatosan gyönyörű, elgondolkodtató és nosztalgikus hangulatú mozit sikerült a készítőknek tető alá hozni! Szimpatikus volt, hogy a klasszikus és örök érvényű mondatokat olyan jelenetekbe ágyazták, amitől nem vált giccsessé. Igényesen komponált cselekmény, amelynek a legszebb és legfőbb mozgatórúgója az a gyermeki őszinteség és tisztaság, amelyet a kislány prezentál, ahogy felfedezi a kis herceg történetét. Az átgondolt és a történethez hű maradt filmben a kislány szemein keresztül ismerhetjük fel a bennünk rejlő gyermeki ént, a felfedezést a világról. A nagyrészt francia stáb méltó adaptációjában olyan színészek adták a hangjukat a produkcióhoz, mint Rachel McAdams, James Franco, Marion Cotillard, Jeff Bridges vagy Benicio Del Toro.

A mesét egy modern kerettörténetben kapjuk meg, melynek főhőse egy kislány, akit édesanyja egyedül nevel és katonás erővel próbál felkészíteni a felnőtt életre. A kislány jövőképe egy precíz és hasznos élet, ám a szigorú és pontos menetrend szerint zajló napjait megzavarja a bohókás, ám jólelkű szomszéd úr. A pilóta cselesen igyekszik megmutatni az egészen különleges világot a kislányak és jól tudjuk, hogy ebben a világban bármi lehetséges, melyet sok évvel ezelőtt a kis herceg tárt fel előtte. A kislány varázslatos utazásra indul saját képzeletében és a KIS HERCEG világában, és rátalál olyan dolgokra, amiket eddig nem ismert, mint a kaland, a játék, a fantázia, a vidámság és az igaz barátság. Az öregúr által megtanulja, hogy a világon mindennél fontosabbak az emberi kapcsolatok, és hogy ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Emlékszel még milyen volt gyereknek lenni? Aligha. A szürke hétköznap, ami gondokkal teli "szépen" elfeledteti mindazt, amit ma már épphogy ismerünk. Feltétel nélkül szeretni a másikat, figyelni a másikra, mosolyogni akkor is, ha rossz napunk van. A kislány és a plióta közös kalandja segít feleleveníteni a boldog gyermekkort és olykor, ha fájdalmasan is tapos bele mély érzésekbe, de nagy igazság, hogy felnőttnek lenni korántsem olyan jó. Hiszen mi hajt minket? A munka, a kötelességek, a számlák tömkelegének befizetése, de mindeközben elfelejtjük, hogy élni jó és vannak még örömteli dolgok e világon!

A történet két mesélői síkon fut, az egyik a kis herceg szemszögéből és a pilóta emlékképeiből táplálkozik, amely a klasszikus, az író eredeti rajzai alapján elevenedik meg előttünk a vásznon, a jelent pedig a már divatos animációs formában látjuk, amit a kislány és a pilóta barátságának kibontakozása fed le. A vizuális látvány mind a gyerekek és mind a felnőttek számára magávalragadó. A két merőben más technika tökéletes harmóniában van és cseppet sem zavaró, hogy az egyik pillanatban egy megrajzolt rózsát látunk, a másik pillanatban pedig egy 3D-s animációt. A film nyelvezete könnyedebb, mint a könyvé, de erős a kapocs a kettő között. Szókincse kifejező és érthető. A gyönyörű rajzok, színek, fények, a 2D-s és a CG-animáció és a helyszínek elvarázsolnak mindenkit a kis herceg egyedi, őszinte és tiszta világába. Bátran használták a színeket és a tónusokat, így érzékeljük a szomorúbb és örömtelibb pillanatok hangulatát. A karakterek egytől egyig szeretnivalóak, bájosak. A róka karaktere a legaranyosabb, hiába a ravaszsága, mégis ő az, aki mutatja az utat, és ugyan csak egy összetákolt rongybábú gombszemekkel, minden momentumában kifejező. A kis herceg végig azt vázolja fel nekünk, hogy milyen volt a gyermekkor és végül milyen megfeszült robotokká, elfásult, megkeseredett emberekké válunk.

Leszögezném, hogy nem egyszerű gyerek meséről van szó, maga a mondanivaló nem egy könnyen emészthető cukormáz. A kicsik számára talán bonyolult Exupéry filozófikus világa, de mi, felnőttek is nehezen fogadjuk be a magányról, a szelídítésről, kapcsolatokról vagy halálról szóló mély gondolatokat. A kis herceg a mai napig megállja a helyét, lélekmelengető, de ugyanakkor komoly tanulsággal bír, mindenki szívét megérinti, ha átadja magát a gyermeki énjének, amit Hans Zimmer (Richard Harvey mellett) zenei aláfestése még fantasztikusabbá varázsol! Zsebkendőt vigyél magaddal!

MoziStar: 9/10