A Szovjetunió elnyomásának visszhangjai

Közelmúltban lezajló háborús eseményt életszerűen megfilmesíteni manapság szinte lehetetlen. A politikai korrektség, az egyoldalúan bemutatott konfliktusok, a megtörtént események vegyítése a fikciókkal, és helyenként – ha amerikai produkcióról beszélünk – a hollywoodi pátosz és giccs teljesen ellehetetlenít minden elmélyülést ezekben a lélekfacsaró poklokban. A keresés a csecsenföldi háborúk második szakaszát (1999) használja fel ehhez a háborús témakörhöz, ezzel bemutatva ezt a bő 10 éve lezajló infernót az orosz kormány és a csecsenek között.

A fentebb felsorolt egyoldalúság ellenére a film három perspektívából mutatja be a cselekményt. Az első szálon megismerhetjük Hadzsi-t (Abdul Khalim Mamutsiev) egy 9 éves csecsen kisfiút, aki a családja lemészárlása után magára marad újszülött kishúgával. A másik szálon egy Európai Uniós ember jogi képviselő, Carole (Bérénice Bejo) próbálja a nyugat tudtára adni, hogy milyen szörnyűségek is történnek a háborús övezetben. Végül egy orosz fiatal katona, Kolja (Maxim Jemeljanov) hétköznapi háborús poklába tekinthetünk be.

Hosszú, felületes tartalom

A nyitó szekvencia remekül prezentálja a konfliktus információs hátterét. Egy kézi videokamerán láthatjuk testközelből az eseményeket, amolyan amatőr dokumentarista stílusban. De a folytatásban a film roppant gyengén dolgozza fel a konfliktus hátterét, így csak ez az egy rövidke nyitójelenet teremet hangulatot kezdetekben, de ez a további 140 perces játékidő sűrűjében hamar el is vész.

A három fő szál is rövid időn belül veszíti el az egyensúlyát. Amikor már kezdene elmélyülni egy karakter kálváriája, szinte azonnal megszakad a sodrás egy éles váltással. A narratíva egyik legfőbb problémája, hogy az események közötti vágás nem teremti meg a fő cselekmény koherenciáját. Ezt az egyensúlyzavart tovább tetézi a szereplők sekélyessége. A három központi figura nehezen illeszkedi a környezetébe, személyük nincsen szimbiózisban a körülöttük történő eseményekkel.Ahhoz, hogy egy háborús film felkavarjon, nagyon erős dramaturgiára van szükség. Itt a karakterek felületességéből adódóan képtelenek közelebb hozni a nézőkhöz a megtörtént események súlyosságát. Csupán 140 percnyi szenvedést látunk a 90-es évek végéről, de mindez rendkívül színtelen és szagtalan. A ráérős pokoljárás pontosan a hossza miatt válik hamar érdektelenné – hiába próbál mindvégig sokkolni.

Nem próbál hamis érzelmeket közvetíteni

Az álomgyári háborús filmgyártással szemben A keresés műfajai eszközei szerencsére nem nyúlnak a pátoszhoz és a giccshez. Nincs könnyes érzelmekre utasító drámai zenei aláfestés, nincs hősiesen porba hulló katona, és – hála érte – nincs irreálisan túlírt érzelmi kirohanás sem. Az események megmaradtak a realitás világában, ami jelentős pozitívumként könyvelhető el. Mind a három cselekmény szálat más-más filmek már sokkal érzelmesebben és mélyebben tudták bemutatni. Példaként említhető Kolja katonai kiképzése, ami kísértetiesen hasonlít Kubrick Acéllövedékéhez. Vagy a gyermek képe a háborúban kérdéskör, amit Tarkovszkij 1962-es Iván gyermekkora már teljesen kimaxolt.

A cselekményszálak közötti egyensúly hiány, és a bő két órás játékidő nem tudja megragadtatni a nézőkkel a csecsenföldi háború minden szörnyűségét, hiába is próbálkozik. A sztori és a karakterek is elvesznek a sekélyességben, ráadásul hamar érdektelenné is válnak. A keresés egy újabb luft a történelmi eseményeken alapuló háborús filmek palettáján. Nem meglepő, hogy két éven keresztül fesztiváloztatták nemzetközi körökben. Eredménytelenül.

MoziStar: 4/10

A KERESÉS

Eredeti cím: The Search
Színes, feliratos, francia dráma

Írta és rendezte: Michel Hazanavicius
Szereplők: Bérénice Bejo, Annette Bening, Maksim Emelyanov, Abdul Khalim Mamutsiev
Producer: Michel Hazanavicius, Thomas Langmann
Fényképezte: Guillaume Schiffman
Vágó: Anne-Sophie Bion, Michel Hazanavicius
Korhatár: 16
Játékidő: 129 perc
Forgalmazó: Vertigo Média

Országos bemutató: 2015. november 12.