A film rendezője, Lenny Abrahamson korábban a Frank című filmmel érdemelt ki elismeréseket. Az idei Oscar-on A szoba a legjobb film, a legjobb rendező (Lenny Abrahamson) legjobb színésznő (Brie Larson), valamint a legjobb adaptált forgatókönyv (Emma Donoghue) Oscarját nyerheti el. A film sikert sikerre halmoz, ugyanis a világpremierje a rangos 40. Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol elnyerte a közönségdíjat, illetve a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon is közönségdíjat nyert. Brie Larson megnyerte a Golden Globe-ot és a Critics Choice Awards-ön is győzött, ahol a fiatal Jacob Tremblay is díjazott lett.

A történet szerint Joy-t (Brie Larson) még 17 éves korában rabolta el Nick, aki az első pillanattól kezdve fogva tartja és ha olyanja van, akkos szexre kényszeríti. Ebből a "kapcsolatból" született meg Jack (Jacob Tremblay), akinek anyja felépített egy fantázia világot, hogy elviselhetőbb legyen az élet, így számára a Szoba jelenti az egész világot. Itt született, és Anyjával itt eszik, játszik, alszik, minden percüket ezen a néhány négyzetméteren töltik, fogságban. Ám ötödik születésnapja után Anyja egyre nehezebben viseli ezt az "életformát" és közli vele, hogy a világ a szobán kívül folytatódik, eljött az ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jack-nek egyedül kell megtennie. Jack megrémül, tombolnak az érzések és megannyi kérdés merül fel benne. Majd szépen lassan, Anyja kezdi megértetni vele, hogy a Szoba igazából egy börtön, ahol Öreg Nick (Sean Bridgers) tartja őket fogva. Amikor pedig végre szabadok lesznek Jack és Anya számára is új élet kezdődik.

Természetesen az új élet megkezdése sem olyan egyszerű. Hiszen évekig be voltak zárva. Jack számára minden, amit a külső világban tapasztal, új és félelmetes. Az emberek, házak, a napfény, az állatok, a lépcső, minden! A narráció, melyet a kisfiútól kapunk, nagyrészt a naivitása jellemzi. Az ő szemszögéből is látjuk a történetet, ettől olykor szellemessé is válik a hangulat, így nem kell megállás nélkül a szemünket törölgetni és a giccsparádé felé sem húz a sztori. Tökéletes az egyensúly a drámaiságot, az anya-fia közötti szoros kapcsolatot és a kegyetlen sorsot bemutató jelenetek között. A film két részre bontható, az első felében végig a szobában vagyunk, ahol bár alig lehet mozdulni, mégis minden "szükséges" ott van (tv, ágy, szekrény, fürdőkád, konyhai kellékek). Öreg Nick (Jack és anyja csak így nevezi fogvatartójukat) minden héten vasárnapi meglepetés címen látja el őket valami aprósággal. Már a szituáció alapból lehangoló, de a "lakhatásért" cserébe éjszakánként kinyílik a kóddal ellátott ajtó, hogy Öreg Nick meglátogassa a nőt, miközben a kis Jack a szekrényben próbál elaludni. Hihetetlen önuralom és kitartás kellett a nőnek ahhoz, hogy ne őrüljön meg. De Jack 5. születésnapja után már úgy érezte nem bírja tovább, ezért a szabadulásukat tervezte, ami sikerül végül. Lerágjuk az összes körmünket, annyira szurkolunk nekik. A film második felében szembesülünk azzal, hogy milyen az, amikor egy kisfiú megpillantja először a világot, ahogy rácsodálkozik a hatalmas, kék égboltra, vagy ahogy egyre jobban megnyílik kíváncsisága a valóság felé. De reális képet kapunk az anyáról, aki szintúgy 7 évig volt elzárva a külvilágtól és a szabadulás utáni hangulatingadozások, érzelemkitörések hűen tükrözik lelkivilágát.

Lenny Abrahamson bátor vállalkozása ez az alkotás, amit sokan úgy gondoltak, hogy nehéz jó filmet csinálni egy ilyen történetből, de a direktor úr elegánsan és érzékenyen nyúlt hozzá. Ami pedig a forgatókönyvet illeti, Emma Donoghue-nek köszönhetően (aki a regényt írta) bravúrosan oldotta meg a történetvezetést. Érezni, hogy gyermekközpontú a cselekmény, de az anya érzései is kellő figyelmet kapnak. Nehéz kérdéseket is feszeget a film. Hogy lehet egy ilyen trauma után visszatérni a normális életbe? Mennyire okoz maradandó lelkisérüléseket? Önző dolog volt-e az anyától, hogy gyermekének nem biztosított normális életet? Hogy fog beilleszkedni a társadalomba egy a világtól elzárt gyerek? Nem kapunk válaszokat, legalábbis direktbe nem. Akarva-akaratlanul elgondolkodunk ezeken. A rendező legjobb húzása az volt, hogy a cselekmény csúcspontját nem a szökésre irányította, nem itt csúcsosodik ki a lényeg, hisz ez a film felénél megtörténik. Sokkal fontosabb, hogy a karakterek mit éreznek, mi zajlik a fejükben és a lelkükben. Félelmetes, megható és elgondolkodtató. Brie Larson, akin egyébként semmilyen smink nem volt a forgatásokon, a hatás kedvéért, bámulatos alakítást nyújt. Átütő erejű, ahogy kisfiát védelmezi, ahogy kötődik hozzá, a szeretete legyőzhetetlenné teszi. Jacob Tremblay pedig egy igazi profi, mozivászonra született az biztos. Ennyire okosan, érzelemdúsan játsszani 7 évesen már több, mint tehetség! (A forgatás alatt 7 éves volt Jacob, aki már azóta 9 esztendős) Kettejük játéka tökéletes, az összhang hitelessé teszi anya és fia rendíthetetlen kapcsolatát.

A film iszonyatosan nehéz a témája miatt, de ugyanakkor kihagyhatatlan. Legyünk bátrak érzelmes, drámai filmeket is megnézni moziban! A film a mindent elsőprő anyai szeretetről, a gyermeki ártatlanságról szól, melyet egy csodálatos érzelmi hullámvasúton ülve nézhetünk végig.

MoziStar: 10/10

A szoba adatlap