Pompeji több sebből vérzik
- Dátum: 2014. február 20. 11:36
- Szerző: Steiner Ádám
In medias rex – módon egyből belevágunk a közepébe: a Pompeji azért nem lett maradandó alkotás, mert Paul W.S. Anderson mintha két témát akart volna egy filmben feldolgozni. Mindezt sajnos sikertelenül. Egyrészt azért, mert két nagy cselekményszálat normálisan kibontani 104 percben lehetetlen, másrészt, mert az ebből adódó darabosság miatt a Pompeji nem alakíthatta ki a saját személyiségét. Klisékből próbálják meg felépíteni a város falait, ami a film felénél omladozó vakolat módjára hullik a mélybe.
Mintha Paul W.S. Anderson lekapta volt a Nagy Klisé Enciklopédiát a polcról, és a témához illő összes létező klisét átültette volna a filmjébe. Mert a politikai kavarástól kezdve a bosszú hadjáraton át egészen a véres gladiátor harcokig megtalálunk benne mindent. A baj ezzel csupán az, hogy olyan sok különböző formájú puzzle-darabokat próbál összeilleszteni, amik nem passzolnak egymáshoz, így nem alakulhatott ki egy teljes, összefüggő kép.
Nem tudták eldönteni azt sem, hogy hogyan is mutassák be a vulkánkitörést úgy, hogy a végére komoly katarzis élményt kapjunk. A végeredmény pedig egy nagy tál katyvasz lett. Senkiért nem tudunk izgulni, mert senkit nem lehet igazán megszeretni. Ennek azaz oka, hogy Paul W.S. Anderson és a filmet jegyző forgatókönyvíró elfelejtett karakterizálni. A legtöbb szereplőt nem építettek fel kellőképpen, egyedül Kit Harington - karakterébe öltek némi időt, a többiek csupán díszletek voltak a történetben. Rajta kívül talán még Kiefer Sutherland figuráját lehetne megemlíteni a mérleg pozitív oldalán.
Erre csak rátesz egy lapáttal az a sok üres locsogás, ami elhagyja a színészek száját. Erről persze nem ők tehetnek, de így is szörnyen életszerűtlen az, hogy két olyan gladiátor, akiknek meg kellene ölniük egymást az Arénában, húsz perc ellenségeskedés után örök barátságot kötnek egymással. Vagy, hogy Pompeji első embere szó nélkül eltűri azt, hogy a lánya szerelmet tápláljon egy rabszolga, egy gladiátor iránt. Paul W. S. Andersonnak nem ártott volna több Spartacus-részt megnéznie, mert abból kaphatott volna egy életszerűbb képet az akkori társadalmi hierarchiáról és gondolkodásmódról.
Természetesen a negatívumok mellett akadnak jó pillanatok is a filmben. Kezdjük mindjárt a már említett gladiátor küzdelmekkel. Nagyon jól meg vannak koreografálva a harci jelentek, tényleg elképesztően gördülékenyek és dinamikusak. Ebben nagy szerepet játszik Kit Harington is, aki nagyon kényelmesen, görcsmentesen forgatja a kardot.
A másik nagy pozitívum a Vezúv kitörésének a megvalósítása. Olyan hihetetlen látványt varázsoltak elénk, ami szinte lejön a vászonról. Itt érezhető némileg a 3D-s hatás is, ami jobb mélységet biztosít a jeleneteknek, és még arra is futja az erejéből, hogy a vulkánból kirobbanó szikladarabokkal időről-időre arcon „csapjanak” minket. A napot eltakaró fekete füstoszloptól és az utórengés okozta cunami látványától szintén tátva maradt a szánk.
Ezenkívül kaptunk egy nagyon pofás lovas üldözést is megfűszerezve némi trendi belassítással.
Csak hát ezek a pozitívumok is kevesek ahhoz, hogy feletetni tudja velünk azokat a hibákat, amik miatt a film megmarad üres blockbusternek. Pedig Kiefer Sutherland, Kit Harington és a Pompeji történet miatt nagyon akartuk szeretni ezt a filmet.
Kit Harington az Éjjeli Őrség után gladiátorként próbál érvényesülni, Kiefer Sutherland pedig a pisztolyt véres kardra és hatalomra cserélte.
Nagyon nehéz dolog a színészek teljesítményéről véleményt formálni, mert igazság szerint nem volt nehéz dolguk. Amit kellett, azt korrektül hozták, de semmi több. Ez alól egyedül Kiefer Shuderland a kivétel, akit nagyon jó érzés volt újra egész estés mozifilmben látni. Látszott rajta, hogy élvezi a szerepét és meg is tett minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy emlékezeteset alakítson. Uralta az összes jelenetét, jól hozta a kegyetlen római szenátor szerepét. A film főszereplőjének, Kit Harington-nak nem volt sok mozgás tere, és a szerelmét alakító Emily Browning is csak a szépségével tudta felhívni magára a figyelmet, mert a karaktere végig fájóan jellegtelen és szürke volt.
Összegezve a filmet: a hibák miatt sajnos Pompeji már azelőtt elpusztul, mielőtt kitörne a vulkán. Nagy kár érte.
Eredeti cím: Pompeii
Műfaj: akció/kaland
Rendezte: Paul W.S. Anderson
forgatókönyv: Janet Scott Batchler, Lee Batchler, Julian Fellowes, Michael John Robertson
Zene: Clinton Shorter
Fényképezte: Glen MacPherson
Szereplők: Kit Harington, Carrie-Anne Moss, Emily Browning, Adewale Akinnuoye-Agbaje,
Jared Harris, Kiefer Sutherland, Jessica Lucas
Bemutató dátum: 2014. február 20.
Hossz: 102’
szinkronizált
Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!