A könyv alapján készült film hatalmas sikert aratott. Hazel Grace Lancaster és Augustus Waters lehengerlő szerelmi története után ismét egy izgalmas és szenvedélyekben bővelkedő történet kerül terítékre, de fontos megjegyeznem, hogy nem a szerelem van a középpontban. Főhősünk Quentin Jacobsen, aki óvodás kora óta odavan a szomszédban lakó csajért, viszont ő tudomást sem vesz róla. Egy suliba járnak, de szinte idegenek egymásnak, más körökben mozognak. Míg Margo a menőbbek körét erősíti, addig Quentin egy visszahúzódó srác, aki soha nem lógott az iskolából, jó tanuló, barátai (Radar, Ben) a suli zenekarában játsszanak. Évekig csak messziről figyelte a lányt, reménykedve, hogy felfigyel rá. Ám egy éjjel óriási meglepetés éri a fiút, amikor Margo bemászik a szobájába az ablakon keresztül. Q és M együtt vág neki az éjszakának, hogy bosszút álljanak mindazokon, akik ártottak a lánynak. Döglött hal, vazelinnel bekent kilincs, leborotvált szemöldökök, és a falra/autóra festett M jelzi, hogy Margo jól kitervelt mindent. De itt nem áll meg a történet, ugyanis másnap eltűnik a lány. Q azt gondolja, hogy csak az előző éjszaka fáradalmait piheni ki Margo, de kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó. M nyomokat hagyott maga után Q-nek, amik csak arra várnak, hogy segítségül szolgáljanak a nyomozásban és a srác megtalálja őt. Q életének legnagyobb kalandjába vág bele. Sok izgalom, újdonság, aggodalom és titok nyitja fel Q szemét az élet valódi értékéről.

"Tudod, mi a te problémád, Quentin? Egyfolytában azt várod el az emberektől, hogy ne önmaguk legyenek. Mármint tudod… én például rühellhetném, hogy állandóan késel, és hogy Margo Roth Spiegelmanon kívül vajmi kevés dolog érdekel… hogy sosem kérdezed meg, hogy mennek a dolgok a barátnőmmel… de én leszarom, haver, mert te te vagy."

A könyv elején az az érzésünk, hogy egy újabb különös szerelemmel van dolgunk, de a végére rá kell jönnünk, hogy a szerelem nem minden. Biztos te is voltál már olyan helyzetben, hogy mindent megtettél a nagy Ő-nek hitt fiúért/lányért, és közben rengeteg fontos pillanatot elmulasztottál. Quentin a könyv végére felnőtt férfivá válik. Nem kapja meg a hőn áhított lányt és hiábavalónak tűnik a kitartása is, amely elvezeti őt a lányhoz. Viszont a sztori mondanivalójához mindenképp végig kell járnia ezt az utat, hogy saját maga tapasztalja meg az életben rejlő fontos momentumokat, amelyeket egy lány, egy viszonzatlan szerelem miatt nem hagyhat ki. Hisz jól tudjuk, nem jönnek vissza a gimis évek, a végzős bál, az osztálykirándulások. Az ember életében ezek meghatározó emlékekké válnak.

John Green történeteiben mindig van valami különleges, amitől nem tudjuk letenni az adott könyvet. Karakterábrázolásai rendre aprólékosak, emberközeliek, ettől csak még szerethetőbbek a szereplők és úgy érezhetjük, hogy ismerjük ezt a lányt vagy fiút. Margo az örök kalandvágyó lány, aki lazán kezeli a dolgokat, imádja a kihívásokat, de ugyanakkor figyelemre vágyik. Ő egy kicsit elvontabb karakter, amolyan meg nem értett tini, aki szeretné megtalálni a helyét a világban és néha undokul viselkedik, ami miatt picit utálni is tudjuk. Quentin az a srác, aki jófiú módjára tesz eleget kötelezettségeinek, de a különleges lány meghódítása már neki is nagy falat. Precizitása (megállás nélkül kijavítja Margo-t, ha rosszul mond valamit) már-már idegesítő néha, de kétségkívül egy aranyos, szerethető karakter. Az író történetvezetése nagyon stílusos, tudjuk, hogy a végén jön a nagy "pofon".

"Nem akarok meghalni. Nem akarom, hogy a barátaim meghaljanak. És ha őszinte akarok lenni, akkor abban a pillanatban, amikor megáll az idő, és elveszem a volánról a kezem, alkalmam nyílik még egyetlen dologra gondolni...és Margóra gondolok. Őt okolm ezért a nevetséges, végzetes kalandért - hogy veszélybe sodort bennünket, hogy belőlem paprikajancsit csinált, aki fennmarad egész éjjel, és túl gyorsan vezet. Ha ő nem lenne, én sem készülnék meghalni."

Nincs ez másképp a Papírvárosok-ban sem. Először egy hihetetlenül igalmas kalandba csöppenünk, amit fejben biztos te lejátszottál már, megszívatni azt, aki keresztbe tett neked, hülyének nézett, állati jó lehet (és tényleg az, bennem is rejtőzik egy kis Margo Roth Spiegelman, amit anno középiskolában megtapasztaltak páran). Majd egy csodálatos jellemfejlődésnek lehetűnk a tanúi, ami bemutatja, hogy egy tini srác miként éli meg a szerelmet, hogyan formálódik benne a Margo iránti vonzalma szerelemből, rajongássá, majd kíváncsisággá alakul, illetve hogyan válik egy bizonytalan srácból határozott, céltudatos férfi. A "nyomozás" olyan örök érvényű emlékeket és szoros barátságokat adott a fiúnak, amitől kedvünk támad útnak indulni a gimis barátokkal. 

"Eddigi életem során körülbelül ezerszer hallottam Radartól a „világ legnagyobb fekete Mikulás-gyűjteménye” kifejezést, és még mindig nem untam bele. Pedig ő egyáltalán nem viccelt. Még emlékszem az első alkalomra, amikor elmentem hozzájuk. Úgy tizenhárom éves lehettem. Tavasz volt, de náluk az ablakpárkányokon még mindig fekete Mikulások lógtak. Az ebédlőasztalon fekete Mikulást formázó gyertyák díszelegtek. Egy fekete Mikulást ábrázoló olajfestményt akasztottak a kandalló fölé – ez utóbbi párkányán fekete Mikulás-szobrocskák álltak."

Nosztalgiát ébresztő hangulata miatt még inkább olvasóbarát a könyv. Természetesen ebben az alkotásban is találkozunk a már jól ismert John Green féle stílusjegyekkel: teljes név kimondása sokszor, nagybetűk használata....stb. A baráti csipkelődések sokszor csaltak mosolyt az arcomra. Szimpatikus volt, hogy egy srác szemszögéből ismerjük meg a történetet és a szereplőket, aminek egyediségét előbbi és utóbbi teljes mértékben lefedi. A könyv legnagyobb pozitívumát az adta számomra, hogy nem egy klisékkel teli szerelmi történetet mutat be, hanem egy életszagú sztorit. Az utazás során egy jó kis baráti közösséggel találkozhatunk. A mellékszereplők (Radar, Ben, Lacey) is kellő "játékidőt" kaptak, akik szintúgy eredetiek, főleg Radar, a szülei fekete Mikulás gyűjteményével együtt vagy Ben a fergeteges beszólásaival. Bár voltak laposabb részek, de túlnyomóan inkább kalandos, vicces és "carpe diem" életérzésű az alkotás. 

John Green: Papírvárosok
(Eredeti cím: Paper Towns)

Fordította: Gázsity Mila
Kiadó: GABO, 2015
2990 Ft 

Értékelés: 9/10