Michael “Eddie” Edwards (Taron Egerton) nem mindennapi történetét ismerhetjük meg, ami ráadásul még igaz is. Eddie egészen kicsi korától sportkarrierről álmodott, de ügyetlensége miatt esélyt sem kapott bizonyítani. Családja sem bízott benne túlságosan, de Eddie-t megrögzötten hajtotta valami, hogy elérje a célját. Nem volt szándékában feladni, így a sors összehozta őt, az örök lázadó edzővel, Bronson Peary-vel (Hugh Jackman), aki valaha sikeres volt sportolóként. Eddie, az edzőnek és kitartásának köszönhetően végül kijutott Calgaryba, az 1988-as téli olimpiára, ahol szüntelen lelkesedésével és bátorságával mindenkit lenyűgözött.

A történet röviden ennyi. Az egész filmet átölelő feel good érzés cseppet sem siklik át közhelyes monológokkal megspékelt giccsparádéba. Talán sok újat sem mutat és mondanivalóját is rengetegszer hallottuk már filmekben, dalokban, de így is célba ér. Mert egyedi a történet, mert végig érezteti velünk, hogy ez bárkivel megtörténhet. Finoman bánik a lélekmelengető mondatokkal is, amelyekt inkább gesztusokban fejez ki. Például, az edző alkoholproblémájára is Eddie irigylésre méltó kitartása volt a "gyógyír". Bár az elején az edző is kinevette Eddie-t, amiért hatalmas sportolói álmokat dédelget (miközben kétballábas) és bármit megtesz, hogy elérje azokat. Ugyan átlagos srácnak tűnik, de nem egy tipikus sportoló alkat, viszont a célja, hogy olimpikon legyen és bizonyíthasson. Ő testesíti meg azt, ami az egykor jobb napokat is megélt Peary-ből hiányzik, az alázat és a rendíthetetlen akaraterő. Eddie, esetlensége ellenére is tudott bízni magában, Peary viszont elfecsérelte sporttehetségét, de a srác szívóssága felrázza őt a keserűségéből.

Dexter Fletcher filmje nem csupán egy síúgró álmait hivatott bemutatni, hanem az oda vezető nagyon küzdelmes utat. Gondoljunk csak bele, a legnagyobb vágyunk, hogy olimpikonk legyünk, de lövésünk sincs a síugrásról és alapból ügyetlenek vagyunk bármilyen sportól is legyen szó. Így volt ezzel Eddie is. Viszont a briteknek nem volt egyetlen síúgrója sem. Így az egyetlen előny már adott volt, hogy a nem mindennapi, lökött figura ész nélkül készüljön élete nagy eseményére, az 1988-as téli olimpiára. A lényeg nem is annyira az olimpia, hanem inkább az, hogy a nulláról hogy tud valaki felkészülni egy ilyen nagy megmérettetésre, miközben az életével is játszik. Számtalan esés, törés és a gúnyos, olykor megalázó beszólások sem tántorították el. Eddie fáradhatatlan kitartása példaértékű. A remek forgatókönyvnek hála, Eddie életútja mellett megismerjük az edző múltját is. A két sors teljesen eltér egymástól, de mégis egybefonódik. Eddie kiteljesedése, egyben az edző felemelkedése is. Mindketten szárnyalnak.

Bájos film tele humorral és drámai elemmel. A megnyerő színészi gárda pedig telitalálat. Hugh Jackman az egykori élsportolóból edzővé avanzsált szerepe egy kitalált karakter, de a színész kiváló érzékkel keltette életre. Laza, de érzésekkel teli figura, akit tud inspirálni egy tőle rosszabb sportoló, akiben senki sem hisz. Nem meglepő a jellemfejlődés, ami bekövetkezik: a megkeseredett, alkoholista sportolót jól fejbe kólintja egy lúzernek tartott suhanc, aki "csak" olimpikon szeretne lenni. Felkelti az érdeklődését ez a srác és szeretné megtudni, hogy mit lehet kihozni belőle. Taron Egerton Eddie karakterét olyan hitelesen hozza, hogy neki köszönhetően egyszerre tudunk sírni és mosolyogni is. Bevallom, első blikkre alig ismertem fel a Kingsman - A titkos szolgálat Tökijét, olyan jól sikerült Eddie bőrébe bújnia. Ederton ezzel a szereppel rálépett arra az útra, ahol a jobbnál jobb "A" kategóriás filmek közül válogathat majd. Már a Kingsman-ben is ütős volt, de itt fantasztikusan hozza az esetlen, de hatalmas szívű sportolót, aki a saját korlátait átlépve valósította meg álmát.

Imádom az ilyen lelkesítő filmeket (Rendíthetetlen, Whiplash) és azt vallom, hogy sokszor a rosszabb napokon sok erőt lehet meríteni ezekből. Lenyűgöző és katartikus élményben lehet része annak, aki nem fosztja meg magát attól, hogy beüljön erre a filmre. Nem csupán a lélekemelő és hatásos hangulata miatt volt szórakoztató számomra az Eddie, a sas, hanem mert nem tipikus sportfilm, így bárki élvezheti, aki szeretne picit könnyezni, sokat nevetni és elgondolkodni a film mondanivalóján, amit szerintem nem kell külön kiemelni. A lényeg, hogy tök jó végig ülni úgy egy filmet, hogy feltölt és hatással van az emberre.

Érdekesség: 

Amit Eddie véghezvitt, azt ma már képtelenség lenne utánacsinálni. Ahogy a filmből is kiderül, az Olimpiai Bizottság Calgary után megemelte a kvalifikációs szintet, hogy az Eddie Edwardshoz hasonló lelkes amatőröket távol tartsa, és Eddie sem tudott soha többé versenyzőként olimpiára kijutni. Igaz, egyszer még volt egy fontos jelenése: Vancouverben, a 2010-es téli olimpián őt választották az egyik fáklyavivőnek.

MoziStar: 9/10

Eddie, a sas filmadatlap itt!

Magyarországi mozibemutató: 2016. március 31.
Forgalmazó: InterCom