Középpontban az időutazás szimbóluma

A film direktora, Madarász István korábban azt nyilatkozta, hogy a Hurok olyan, mintha a Vissza jövőbe című filmet keresztezték volna a Bill Murray-féle Időtlen időkig-el. Ezzel azért vitatkoznék, de tény, hogy szerkezeti szempontból alaposan átgondolt koncepcióval van dolgunk. A rendező kedveli és érti is ezt a műfajt, ám határtalan és időtlen lelkesedése kicsit negatívan árnyalta a scriptet. A kelleténél kicsit több időhurkot írt bele, ennél fogva, bár egy pillanatra sem untam el, végig azt éreztem, mintha a film végtelen lenne. Az rendben van, hogy folyamatosan ugyanazokat a köröket futjuk - ezt a történet is megköveteli -, ám egy kicsit hamarabb zártam volna az egészet. Ettől függetlenül maga nemében mérhetetlenül stílusos, jól átgondolt és aprólékos szerkesztésű.

Az előzetesből kiderül a történet, de azért röviden fussuk át: Ádám (Száraz Dénes) egy piti kis gyógyszer-csempész, aki Dezső (Anger Zsolt) szolgálatában áll. A barátnője, Anna (Martinovics Dorina), aki szintén a „családi vállalkozásban” tevékenykedik a párja gyermekét hordozza a szíve alatt, épp ezért úgy dönt, hogy leszámol a csempészléttel. Ez viszont egyáltalán nem ilyen egyszerű, ugyanis újra és újra az életét veszti Ádám szeme láttára, aki mindannyiszor sikertelenül próbálja megváltoztatni a jövőt és megmenteni a szerelme életét. Tudom, ez nem foglalja össze kellőképpen a történetet, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy nehéz leírni azt az összetett cselekményrendszert, amit a film ábrázol. Nem hibátlan a történet, hiszen időutazós sztorit lehetetlen tökéletesen megírni. Mindig van legalább egy logikai hiba a forgatókönyvben, de szerintem ezt nyugodtan elengedhetjük, mert a Hurok izgalmas és dinamikus. A történet vizualitása is esztétikus: nagyon szépen van fotózva és ilyen jól megkoreografált akciójeleneteket ennyire hatásos zenei alátámasztással régen láttam már. Érezhetően a Filmalap által jóváírt támogatási összeg kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az egyébként nagypotenciállal bíró történet behálózza a teljes fővárost, ezért három-négy helyszín köré íródott a teljes timeline. Érdekes módon ez a behatároltság tetszett a legjobban, mert azáltal, hogy egy lepusztult, elszegényedett, szmogtól koszos és füstös iparnegyedben bonyolódott a cselekmény, úgy festették le Budapestet, ahogyan a hétköznapi, munkatársadalomban élő közember látja, szemben a turistakönyvek által ábrázolt modern tisztasággal, sterilitással. Madarász István ugyanabból a közegből jött, ahol a nézők is élnek, így a „koncentrációs csápjainkkal” könnyedén rá tudunk tapadni a történetre.

Hiába nagyon letisztult, átlátható és jól megszerkesztett a cselekményrendszer, azért a film korántsem hiba nélküli. Paradox módon a feladat nehéz részét abszolválták magas szinteken (időutazás és az abból fakadó ok-okozati viszonypár), az egyszerű részét (párbeszédek és karakterírás) ellenben nagyon kezdetleges állapotba került bele a forgatókönyv végső változatába. Ez már csak azért is dühítő, mert a jelenetbontás viszont részletesre sikeredett. Továbbra is rejtély számomra, hogy mi az oka annak, hogy a filmeseink még mindig nehezen írnak párbeszédeket. A jellemek a maguk egyszerű, szabvány módján rendben vannak, de a dialógusok, az olykor előforduló tartalmatlanság mellett, elég erőtlenek. Hiába szeretem a magyar filmeket, sokszor érzem azt, hogy a rendezők és forgatókönyvírók nem tudják, hogyan beszél a hétköznapi ember. Ez alól a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan az egyik kivétel. Ott például a villamoson játszódó jelenet az egyik olyan, amit folyamatosan átélek, ha a budapesti tömegközlekedés éjszakai járatát használom egy-egy görbe este után. Ha tanácsolhatnék valamit, akkor az az lenne, hogy a script fejlesztési fázisaiban többet utazzanak a készítők busszal vagy villamossal. Sokat segítene. Ezen kívül semmi másba nem tudok belekötni, maximum csak a fent ecsetelt végeláthatatlanságba, ami miatt megbomlott az időérzetem. Lehet, hogy pont ez volt a cél?

Jól működött a Száraz Dénes - Martinovics Dorina páros

A színész-garnitúra kifogástalan. Száraz Dénes jól, és lelkesen hozta a karakterét. Érezhetően élvezte, hogy Tamás atya reverendáját Ádám sportcipőjére és fehér trikójára cserélhette. Martinovics Dorina is aranyos volt, aki nem lehet a tucatszépség jelzővel illetni. Ami fontosabb, hogy kettejük között lüktetett az érzelmi-pulzus, emiatt a kapcsolatuk a keretek között végig valóságos tudott maradni. Anger Zsoltot is dicséret illeti, bár ha nem figyel oda, akkor örökre beleragad az antagonista-zsánerben, ugyanis az Aranyélet után itt is minden téren negatív figurát formált meg.

Mindig örülök, ha egy jó magyar filmmel találkozom, aminek a sorát most Madarász István Hurok című filmje tovább gazdagította. Nem hibátlan, mégis szórakoztató, és ha kevésbé akarták volna túlbonyolítani, akkor műfajában belül klasszis darab lehetne. Így is érdemes mindenképp megnézni!

MoziStar: 7/10

Bemutató dátuma: 2016. április 14.
Forgalmazó: Fórum Hungary