Andy Weir, a magánkiadású szerzők példaképe

Amekkora felhajtás van mostanság a Mentőexpedíció körül, joggal feltételeztem azt, hogy maga a film forrásául szolgáló regény is meglepően sikeres volt Amerikában. Lényegében ez így is van, viszont Andy Weir íróvá válásának története szintén olyan érdekes, mint maga a könyv. Már 2009-ben hozzáfogott a marsi küldetéshez, amit komoly kutatási fázis előzött meg: többek között tanulmányozta az orbitális mechanikát, a csillagászatot és űrrepülés történetét. A tudását és a saját kreativitását, fantáziáját felhasználva egy teljesen új világot épített fel. Hiába a kiváló alaptörténet, az irodalmi ügynökségek nem láttak benne potenciált. Olyannyira, hogy sorra utasították vissza az író kéziratát. Hasonló kálvárián ment keresztül J. K. Rowling is, aki most már a kortárs irodalom legnagyobb alakja. A szórakoztató irodalom nagy kedvelőinek szerencséjére Andy Weir nem adta fel, és saját weboldalon fejezetről-fejezetre publikálta a művét. A történet rövid idő alatt nagy visszhangot kapott: a regényt az Amazon-on három hónap alatt 35.000 töltötték le, ezzel az eredménnyel a sci-fi kategóriában hamar best-sellerré vált. Ez a siker elég jó ajánlólevélnek bizonyult ahhoz, hogy 2013-ban végre nyomtatott formátumban is a könyvesboltok polcaira kerülhessen.

Lendületes, humoros, fiatalos

Előre bocsátom, hogy nem láttam a filmet, ennél fogva egyelőre ne várjátok tőlem, hogy részletes elemzésbe kezdjek azzal kapcsolatban, hogy mennyire sikerült jóra, hűre a könyvadaptáció. Ellenben magát a regényt jól ismerem. Az első betűtől az utolsóig lenyűgözően izgalmas. Az egész történetből árad az a fajta magányosság, elszigeteltség, amit nem csak a főszereplő, hanem én, mint olvasó, sem viseltem túl könnyen. Nagyjából a hatodik-hetedik fejezet után azon kaptam magam, hogy nemcsak olvasom a sorokat, a biztonságos, meleg, oxigén-és élelem-dús szobámba, hanem egyik pillanatról a másikra „teleportáltam” a marsi telepre. Olyannyira eggyé váltam a túlélésért folyamatos harcot vívó Mark Watney-vel, hogy már-már rettegtem attól, milyen megpróbáltatások várnak rám a következő oldalon.

Ez a különleges, adrenalin kapszulával túlpörgetett katartikus-élmény abszolút az író történetíró képességeit és egyedülálló stílusát dicséri. A dialógusok nyelvezete könnyed, modern, amit jó érzékkel káromkodással spékelt meg. A kifinomultabb irodalmi nyelvre áhítozó olvasók bizonyára nem fognak repesni az örömtől az időről-időre bebiggyesztett „bassza meg-től”, pedig ettől válik tényleg emberivé, hitelessé a címszereplő reakciója. Ha belegondolok: én magam sem viselem túl jól, ha írás közben lefagy a szövegszerkesztő. Ez az érzés egy olyan helyen, ahol tényleg nap, mint nap, azért küzdesz, hogy túléljél, hatványozottan igaz.

A túlélés, mint szerves, markáns komponens, szintén nagyon sokat adott a cselekmény élvezhetőségéhez. Elképesztő volt olvasni azt a fajta leleményességet, problémamegoldó-képességet, amivel Martin fel lett ruházva. Ehhez a tulajdonsághoz maga a Mars is remekül asszisztált. Bár önmagában az egész egy one man-show jellegű dráma, azért a történetnek, Mark mellett, van még egy főszereplője, aki, jobban mondva, ami, nem más, mint maga a Vörös Bolygó. A planéta fúria módjára szinte percről-percre új körülményeket teremtett. A bolygó nemcsak, hogy folyamatosan fenntartotta a feszültséget, de arra is képes volt, hogy újakat generáljon. Szélsőséges, kiszámíthatatlan, öntörvényű. Úgy éreztem, mintha a bolygó és Mark egy abnormális se veled, se nélküled „párkapcsolatban” élnének. A modern irodalom egyik legjobb nemezisét köszönthetjük a Mars személyében.

A történet paradigma szerkezetét is remek érzékkel szerkesztette meg az író. Az egyes szám első személyben elmesélt kaland nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tényleg a marsi, nem éppen komfortos közegében érezhessem magam, amihez remekül asszisztált az audionaplós-felépítés.

Az olykor túlzottan is nyomasztóvá váló elszigetelt, magányos hangulatot szerencsére az író kellemes humorral oldotta fel, amire összességében nagyszükségem volt. Ez a faktor nem egyszer ön-és rendszerkritikába fordult, gondolok itt arra, hogy többször is élesen bírálta a NASA-t, és annak messzemenőkig bürokratikus rendszerét.

Összegezve: a Mentőexpedíció kiváló történet, ami garantáltan az első oldaltól az utolsóig le fogja kötni a figyelmedet. Észre sem veszed, de hamar a Marson fogod találni magadat. Figyelem, a könyv lehetséges „mellékhatásai” a kényszeres burgonyatermesztés, a folyamatos túlélési kényszer, és a csillapíthatatlan „honvágy” a vörös bolygó iránt.

Andy Weir: Mentőexpedíció
(Eredeti cím: The Martian)

Fordította: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax, 2014
3995 Ft 

Értékelés: 9/10