Kezdjük rögtön a sallangmentes lényeggel: a Félvilág egy nagyon jó kosztümös, kevert műfajú és stílusú alkotás. Aki látta a rendező korábbi munkáját, A berni követet, az tudja, hogy a készítő-páros milyen aprólékosan, autentikusan dolgozzák ki a részleteket. A Félvilágban is minden csésze, kanál és rekamié a helyén volt. Csakúgy, mint a történet, aminek az egyik legnagyobb erénye a forgatókönyv. Köbli Norbert - aki Szász Attila korábbi, díjnyertes filmjének is a scriptjét körmölhette - nagyon részletgazdagon dolgozta ki az 1910-es évek egyik legnagyobb bűnesetét, ami akkoriban egész Budapestet megrázta.

Mágnás Elzát (Kovács Patrícia), az éjszakai élet koronázatlan királynőjét holtan találják, a körülmények pedig idegenkezűségre utalnak. A készítők nem azt akarták első sorban elmesélni, hogy ki ölte meg Magyarország leghíresebb kurtizánját - a kötelező válaszokat, már csak a műfaj miatt is meg kell kapnunk -, hanem inkább azt, hogy hogyan jutottunk el a kérdéses tragédiáig. Mivel történet a híres kurtizán utolsó négy napját öleli fel, ezért alig 96 óránk van arra, hogy megismerjük Elza viharos kapcsolatát a világhírű bútorgyárossal, Max Schmidt-tel (Kulka János), a barátnőjéből avanzsált komornájával, Rózsival (Gryllus Dorka) és a boldogulást, a jobb életet kereső Katóval (Döbrösi Laura). Ezek mellett a kapcsolati viszonyrendszerek mellett épül fel a történetünk, ami mindegyik egy kicsit más. Elza jellemében így egyszerre lehet jelen a domináns nő, a szerelemre éhező, boldogtalan kislány és az elnyomó barátnő.

A közel 90 percnyi játékidőnek köszönhetően a script végig egyenletesen adagolta a szükséges feszültséget, míg a történetvezetés megmaradt a klasszikus az elbeszélési formánál. Nem voltak különösebb kisiklások, mélyebb leülések, üres járatok. Érezhetően tudták, hogy mit akarnak elmesélni. A Félvilág még így is elcsúszhatott volna azon, ha nem sikerül kellően erős vizualitással és korhűséggel alátámasztaniuk a történetet. Szerencsére az ügyes díszlettervezőnek, az autentikus jelmezeknek és a gyönyörű fényképezésnek köszönhetően végig megvolt az a hideg, baljós atmoszféra, ami a thriller műfajok egyik nagyon fontos adalékanyaga. A Félvilágnak köszönhetően kaptunk egy szeletet az első világháborús Magyarországából, és nem csak korrajz, hanem társadalmi és erkölcsi szempontból is. Érdekes volt látni, hogy akkoriban egy ilyen erőteljes női archetípus, mint Mágnás Elza, mennyire kettős megvilágításba tündökölt: nappal a vallásos, erkölcsileg - álszent módon - megkérdőjelezhetetlen társadalom szemében egy fekély volt, míg éjszaka kendőzhetetlen az lehetett, aki: Mágnás Elza egy igazi „fekete özvegy”. Az egyetlen tragédiája, hogy rossz korban született. Ha a jelenkorban élné fénykorát, akkor valószínűleg megélhetési celeb lenne, sportoló-, színészfeleség, Instagram-királynő vagy reality sztár. Még úgyis, hogy a hasonló kaliberű, femme fatale-típusú nőket a mai, modern felfogású, erkölcsileg feslett, szabados társadalmunk sem fogadna el. A szebbik nem oldalról a féltékenység, a bátortalanság, esetleg a testi és észbeli adottságok hiánya szülne rosszindulatokat, irigységet, míg a férfiak oldaláról a hímsovinizmus okozna ellenérzéseket. A legtöbb férfitársam szerint a nőnek még mindig csendben, gondolatok és vélemény nélkül kell(ene) főznie, gyereket nevelni, kiszolgálnia, ennél fogva egy Elzához hasonló, markáns, erős „asszony”, aligha nem a legtöbbünk szűrőjén fennakadna.

A Félvilágot eredetileg televíziós formátumra tervezték, a kritikai és nézői sikernek köszönhetően kerülhetett át végül mozikba - ez precedensértékű folyamat -, ami szerintem egy piaci rés a hazai televíziós palettán. A nézők azt is szeretik, ha egy történet végét nem hét év, hanem röpke másfél óra után tudják meg. Természetesen nincs arról szó, hogy hibátlan lenne a Félvilág. Sóvárgó Gergő (Sándor Péter) például számomra irtózatosan idegesítő, felesleges figura volt, még úgyis, hogy volt funkciója. A kivitelezés,  a történet kerete a nagypolgári-bárói életérzés ellenére végig megmaradt kispolgárinak, igaz, ezt nem a készítőknek, hanem a Filmalapnak „köszönhetjük”. De mindezek felett boldogan szemet hunyok, ugyanis öröm látni, hogy a Félvilág ilyen minőségi kosztümös alkotásra sikeredett.

Remekül működött a Gryllus Dorka - Kovács Patrícia páros

A Válótársak színésznője, a szabadúszó címke alatt futó Kovács Patrícia teljes átszellemültséggel játszotta el az ikonikus Mágnás Elzát. A játéka fennkölt és elegáns volt, csak úgy, mint Elza személye. Végig érezni lehetett azt a fajta felsőbbrendűséget, ami annak ellenére volt meg a viselkedésében, hogy egy kitartott nő volt, aki a pénz és a fényűző élet miatt erősen függött a „szeretett” férfitól. Az, hogy Kovács Patrícia Elzája ennyire működni tudott, az részben Gryllus Dorka Rózsijának köszönhető. A történet koherens erejét a kettejük között húzódó viszony szolgáltatja. Utóbbi egyszerre csodálja és gyűlöli Elzát. Végig azt vizionálja, hogy az élete miatta olyan, amilyen. Vágyik, sőt sóvárog a szeretetre, a megbecsülésre, de ezt csak a Döbrösi Laura által megformált Katótól kapja meg. Érdekesség Rózsival kapcsolatban, hogy bármennyire is vallásos, még Istentől sem kaphat szeretetett, ölelést, mert a kor ideológiája szerint egy szajha nem lépheti át a Mennyországba vezető kapukat. A fiatal komorna-jelölt az, akire a cím erős szimbolikája rá illik. Egyszerre vonzódik a „sötét oldal”, az erkölcstelen világ felé, míg neveltetésének köszönhetően tudja, hogy a tiszta, vallásos utat kell járnia. Ő a ballance, a közös metszett a két fő karakter között. Neki köszönhetően a történet is többé-kevésbé meg tudta őrizni az objektivitását.

Kulka Jánost is érdemes megemlíteni, aki a gazdag Max Schmidt taplóságát formálta meg élvezhető hitelességgel. Ő a férfinem két lábon járó esendősége. Tudjuk, hogy egy kapcsolatban meg kell húznunk bizonyos határokat, és ha úgy alakul, meg kell hoznunk bátor döntéseket, mégis egy mosolytól, egy érintéstől vagy néhány kedves szótól meg tudunk törni. Emellett egy férfi büszkeségét sérti, ha be kell vallania: „nem voltam elég jó ahhoz, hogy megtartsam”.

A Félvilág egy erőteljes kosztümös dráma, ami bulváros módon csapja fel a magyar történelemkönyvet. Megismerhettünk egy kiváló, adaptálásért üvöltő karaktert egy olyan rendező tolmácsolásában, aki nagyobb rivaldafényt érdemelne. Mutassuk meg együtt a Filmalapnak, hogy érdemes végezni a dolgukat, és normális módon, arra méltóan szponzorálniuk a filmterveket. Ne csak a torontói közönség, hanem a magyar is ismerje el a Félvilág érdemeit.

MoziStar: 8,5/10

Félvilág filmadatlap itt