„Meglepő, friss és emberi történetet akartunk. Számomra Farkas igazi ereje nem a szuperképességeiben, hanem az emberségében rejlik. És most, amikor utoljára játszottam el ezt a szerepet, még inkább erre figyeltem. Nem a karmai érdekeltek, hanem a szíve.” – mondta Hugh Jackman a film kapcsán. 100%-ban egyet kell értsek Mr. Jackman-nel, mert valóban az embersége teszi legendássá Farkas-t, és a Logan ízig-vérig emberséges, realisztikusabb, ugyanakkor mocskosabb is, mint bármelyik szuperhős film.

Hugh Jackman Logan-jének megannyi emlékezetes pillanatot köszönhetünk, rengeteg csatát (saját magával is) megvívott a lobbanékony természetű, mindig nyers stílusú mutáns, aki kész meghozni a legnagyobb áldozatot a jó ügy érdekében. De hogyan lehet elbúcsúzni egy ilyen karizmatikus karaktertől? Úgy, hogy a stúdió végre bevállalta a magsabb korhatár besorolást, ezzel szabad kezet adva James Mangold rendezőnek, hogy még zúzósabb, gyilkosabb és a legerősebb mozit hozzák tető alá. Ki gondolta volna az előző Farkas (2013) film nem nagy sikere után, amit szintén James Mangold dirigált, hogy igazi áttörés készül a műfajban?! Szerencsére a Logan sokkal, de mérföldekkel jobb lett, mint, amire számítottam. Bátran állíthatom, hogy az eddig legjobb Marvel film, amit láttam!

Nem tipikus szuperhősös film adalékokkal dolgozott a rendező, aki a forgatókönyvbe is besegített. Nagyon erős a cselekmény és szépen, de inkább brutálisan haladunk előre, pislogni se marad időnk jó formán. Az utolsó Farkas-történet: 2029-et írunk. A mutánsok nagyrésze kihalt. A megfáradt, magányos Logan a mexikói határ szélén, egy isten háta mögötti porfészekben bujkál a világ elől. Társa a száműzetésben Caliban, a csavargó, és a nagyon beteg Charles Xavier (Patrick Stewart), kinek elméjét egyre súlyosabb rohamok gyötrik. Limuzinsoförként próbál megélni Farkas, és megkeresett pénzt egy hajóra gyűjti, amit beígért a beteg X Professzornak, hogy békésen élhessenek valahol a tengeren. Ám két fuvar között betér a kocsmába is, ahol vedel, amíg bír. 

Na, ez minden csak nem szuperhős formula. Eléggé lepukkant Logan és a professzor is leépülőben van. A rejtőzködésnek egy titokzatos nő látogatása vet véget, aki segítséget kér tőle, hogy mentsen meg egy Laura nevű kislányt. Mondanom se kell, hogy Farkas a hozzá méltó stílusával, alkoholmámorban el is küldi az asszonyt melegebb éghajlatra, de a sors úgy hozza, hogy nem menekülhet a meló elől. Félelmet nem ismerve a harcos elindul, hogy megküzdjön a gonosz erőkkel, és egy utolsó, életre-halálra szóló küldetés végén beteljesítse sorsát… Ekkor a film átcsap egy road movie féle hajszába és közben kiderül, hogy Laura-ban és Logan-ben több a közös pont, mint azt hitte volna bárki is. Így már Logan is másképp áll a helyzethet, talán egy pici remény él benne, hogy egy utolsót küzdjön valamiért, amiben már alig hisz, miközben ő is iszonyatosan fárad, öngyogyító képességét megcsócsálta az idő vasfoga és Charles Xavier, az egykori nagy koponya az X-Men-ek között már köszönő viszonyban sincs régi önmagával. 

A Logan az első percétől az utolsóig kiszámíthatatlan. Nincsenek intrikák, világot fenyegető erők, összeesküvések. Sokkal realisztikusabb, emberibb, mint a korábbi X-Men filmek. Intimebb, a szereplők érzéseit sokkal jobban átérezzük. A professzor gyötrődése sajnálatraméltóan hat, azt látni, hogy egykor ki volt ő és mivé lett, nagyon megható. Patrick Stewart nagyon akarta, hogy fájjon a szívünk.

Hugh Jackman úgy játszott ebben a filmben, mintha az élete múlna rajta, a mindennél többet bele adott, mélyebbre ásott, hogy megmutassa, a lobbanékony és összeférhetetlen mutánsból hogyan lesz önfeláldozó bajtárs, aki az utolsó leheletéig képes úgy küzdeni, mintha a legjobb kondiban lenne, holott beteg ő is. Úgy kaszabol a fémkarmaival, ahogy eddig nem tette. Brutálisabb, kegyetlenebb, véresebb, horror filmeket megszégyenítő jelenetek sora vág arcon az akciójeleneteknél. Ebben a filmben tényleg elszabadul a vadállat, ami mindig is benne lakozott. Egyébként a film hangulata nyomokban Mad Max-es életérzést tartalmaz, főleg a mexikói jeleneteknél, ahol a kopár, sivatagi közegben kanyarítanak néhány ütős jelenetet. A Logan végig feszes tempót diktál és van ideje néha egy-egy csípős megjegyzést is elsütni.

A Laura-t játsszó Dafne Keen óriási meglepetés, a kislánynak ugyanis ez az első filmes bemutatkozása és le a kalappal előtte! Iszonyatosan jól hozta az ifjú mutánst, aki ugyanúgy szelídíthetetlen, elpusztíthatatlan és kiismerhetetlen, mint egykor Logan volt. Keen bámulatosan megragadta a figurát, vadsága utánozhatatlan. Tele van dühvel, agresszióval reagál mindenre, nem riad vissza a gyilkolástól, de közben meg imádja a lányos dolgokat (pl.: rózsaszín, figurás napszemüveg). Nagy szerepek várnak még erre a 11 éves lányra.

A Logan megváltoztathatja a szuperhős filmek műfaját. A változatos látványvilág és a véres akciójelenetek mellett a film emberközelibb világba viszi a nézőt. A hangulatát végig járja a szomorúság, az elmúlás, némi humorral enyhítve azt. A rendező kihozta a maximumot a filmből és a karakterekből, profin kezelte az emberi kapcsolatok kibontakozását. A Logan valóban a felnőttekhez szól, érzelmekkel, rengeteg izgalommal és veszéllyel ötvözve. A hátborzongató és szívszaggató finálé pedig minden Marvel/Logan rajongót könnyekre fakaszt. És én hogy érzem magam attól a bosszantó ténytől, hogy fájdalmas, de méltó és keserédes búcsút kellett venni Logan-től? Valahogy így...

 MoziStar: 10/10

LOGAN - FARKAS  

 Eredeti cím: Logan: The Wolverine

Színes, szinkronizált amerikai film
Gyártó: Twentieth Century Fox

 Rendezte: James Mangold

Főszereplők: Hugh Jackman, Patrick Stewart, Dafne Keen, Eriq Lasalle, Elizabeth Rodriguez

Zene: Cliff Martinez
Fényképezte: John Mathieson
Látvány: François Audouy
Írta: Michael Green, David James Kelly 

Játékidő: 135 perc
Korhatár: 16

Mozibemutató: 2017. március 2.
Forgalmazó: InterCom