Hamisítatlan guilty pleasure

Az Egyiptom isteneire maximálisan ráillik a guilty pleasure-jelző, ugyanis minél tovább nézzük, annál jobb lesz, de nem azért, mert a minőség az idő előrehaladtával egyenesen arányosan növekedne, hanem, mert egy ponton túl feladja a néző az erre irányuló igényét. Ezt a piramist, tákolt alapanyagokból, igényesség és újító szándék nélkül építették meg. Kicsit az volt az érzésem, mintha a számomra zseniálisan szórakoztató A múmia – franchise-t keverték volna az Aladinnal, amit a grandiózuság miatt nyakon öntötték az ókori egyiptomi istenekkel. Ez utóbbiért kiskoromban nagyon is rajongtam, mert, ahogyan a görögöknek, úgy az egyiptomiaknak is nagyon színes mitológiájuk és hitviláguk van.

A pilot szerint az Istenek köztünk járnak. Ra (Geoffrey Rush) két fia uralkodik a földön. Előbbit a poros, forró sivatagba száműzték, még utóbbi ténylegesen királlyá is koronáztatta magát. Akkor kapcsolódunk be a történetbe, amikor Ozirisz úgy dönt, hogy a fiát, az arrogáns Hóruszt (Nikolaj Coster-Waldau) ruházza fel az uralkodás jogával. Az isteni buliba „meglepő módon” Széth (Gerard Butler) rontott bele, aki hatásvadász módon a koronázási ceremóniát választotta arra, hogy megfossza az új királyt a trónjától, A gonosz Isten uralkodását a mérhetetlen zsarnokság, a hatalomvágy és a kegyetlenkedés jellemezte. Egészen addig, amíg Hórusz egy halandó tolvajfiúnak köszönhetően úgy dönt, hogy megszabadítja a népét a szenvedéstől. Annyira közhelyes a sztori, hogy fáj. Ha zsáner-szempontjából vizsgálom meg a kérdést, akkor is elmondható, hogy az Egyiptom istenei nem több lélektelen iparos munkánál. Az pozitívum, hogy a szörnyek és a látványos harcok mellett elég széles világot próbáltak megépíteni: a Föld mellett jártunk a túlvilágon és magánál Ra istennél is.

A sablonos scriptet ráadásul mesterkélt rendezés, ötlettelen fordulatok és esetlen, ostoba dialógok követték. Ez azért is dühítő, mert voltak olyan szegmensei a történetnek, amikor az egész koncepció lendületessé, gördülékennyé vált. Kár, hogy végül megmaradt gyermeteg szinten, mert nagy szüksége lenne a világnak egy szórakoztató fantasy-kalandfilmre. Külön érdekesnek találtam, hogy egyszerre két nemezist belekényszerítettek a történetbe, s bár nincs ellenemre, ha az aranymetszet szabályainak ellentmondva a végén hoznak be új karaktert, de ez a különleges szövetség Apófisz és Széth között kidolgozatlan és céltalan maradt. A karaktereket is végig az előbb említett kidolgozatlanság jellemezte. Mindegyik szereplő megrekedt a kétdimenziós halmazban, ráadásul árnyaltság nélkül különültek el egymástól: aki rossz, az nagyon rossz, aki pedig jó, az fennkölten jó. Egyedül Hórusz karakterexpozíciójában érezhető némi jellemfejlődés a történet végére, a többiek egyetlen lépést sem tettek a kiinduló pontról. A látvány viszont remekül volt! Gyermeki lelkesedéssel lehet nézni a harci koreográfiákat, a lassításokat, a különböző helyszíneket és az óriás szörnyeket, amik képesek rövidebb ideig szórakoztatni, de ennél azért többet várok még el egy blockbustertől is. Érezhetően az Egyiptom istenei egy villámgyorsan elkészített stúdiómunka volt, semmi több.

Mélyponton Gerard Butler?

Bár mindig nagyon jó látni az egykori Leonidászt a szélesvásznon, ám Gerard Butler karrierje láthatóan zátonyra készül futni. Rendre olyan alkotásokra szerződik le, mint a Támadás a fehér ház ellen 2., vagy épp az Egyiptom istenei. A színész személyes tragédiája, hogy teljesen korrekt az ördögi Széth szerepében. Láthatóan élvezte a gonoszkodást, ami egy ponton ugyan majdnem átlendült öncélú ripacskodásba, ám a végére szerencsére sikerült a jó ízlés keretén belül maradnia. Ettől függetlenül ez a szerep sem lendített a színész karrierjén. Ahogyan Nikolaj Coster-Waldau-én sem, akit a Trónok Harca óta kedvelek és tehetségesnek is tartok, de valahogy ő is stílusidegen volt ebben a történetben.

Annyira középszerűre sikeredett az Egyiptom istenei, hogy nem tudom jó szívvel ajánlani. Afféle alkotás ez, aminek inkább a kereskedelmi televíziók matiné programjai között lenne a helye, nem pedig a mozikban. Kár érte, mert szórakoztató kalandfilmekre nagy szükségem lenne!

MoziStar: 5/10