A Klisé-memoritert hibátlanul szavalták el a készítők

A Másnaposok szerencséje tipikusan az a film, ami svédasztal formájában tálalja fel nekünk a vígjáték műfajára jellemező összes, agyonhasznált közhelyet: a félreértéseken alapuló vicces kalamajkáktól kezdve az életét visszakapni készülő aranyos, nagydumás csajon keresztül egészen a szájbarágós tanulságig van itt minden, amit már korábban is láthattunk. Komolyan annyi lyuk tátong a forgatókönyvön, amennyit még egy tésztaszűrő is megirigyelhetne. Mert miről is szól a film? Egy népszerű televíziós bemondónak, Meghan-nek egy hosszúra nyúlt, görbe estéjét, illetve annak utóhatásait követhetjük végig. Egy biztos, még soha sem volt ilyen nehéz hazajutnia egy buliból.

A rövid, de hangulatos felütés után – tv-híradósok bakijait vágták bele a főcímbe - nem is kellett szerencsére sokáig várni arra, hogy elkezdődjön a történet. A főszereplőnk, Megan előtt fényes karrier-ösvény van kitaposóban, miközben stabil párkapcsolatban él. A cselekmény katalizátora az, hogy - látszólag – egy nap alatt elveszít mindent, ezért a barátnőivel úgy dönt, hogy ezt „megünnepelve” jó alaposan kirúgnak a hámból. Ezzel pedig be is indul a Dominó-effektus: az egyik szürreális esemény követi a másikat. "Hirtelen azon kaptam magam, hogy sárga miniruhában nyakalom egymás után a feleseket, ami után másnaposan szelem át a várost dilettáns rendőrök és drogdílerek elől menekülve."

Érdekes kettőség van bennem a filmmel kapcsolatban: mert bár egy óriási közhely lufit eresztett a levegőbe Steven Brill, ettől eltekintve először mosolyogtam, majd nevettem a poénokon, a jeleneteken. Pedig minden poénnak kivétel nélkül meg volt a maga fanyar utóíze. Az a fajta érzés volt bennem végig, hogy „én ezt már láttam egy másik vígjátékban”. Mert nem csak a jól megszokott történetszerkezeti paneleket használta fel újra a Nehézfiúk rendezője, hanem a már sokszor látott poénokat is.

Ami a karaktereket illeti: Elizabeth Banks-en kívül az összes szereplő kétdimenziós, papírvékony figura. Olyan vékonyak, hogy akár könnyedén elvághatnám velük az ujjamat. Ráadásul az összes mellékszereplő igazi típus karakter: van közöttük butácska, együgyű és határozott, nagyszájú is. Olyan súlytalanok voltak, hogy a rendező látványosan nem is kezdett velük semmit. Végig a partvonal mellől asszisztáltak, várva arra, hogy végre őket „becseréljék” is.

Ez alól sajnos a lézerszemű mutáns, James Marsden (X-Men, Superman visszatér) sem kivétel. Hozza a hölgyek körében kedvelt író-karaktert, de nagyon mellőzve maradt végig. Ez azért is fáj annyira, mert a plakáton öles betűkkel hirdették a nevét, így azt gondoltam, hogy jóval több játékpercet kap majd, mint, ami végül osztályrészéül jutott.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért is tetszett ez a film, hiszen jól érezhetően hemzseg a hibáktól. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a Másnaposok szerencséjének a titka az, hogy jóindulatúan egyszerű, ami nem akar több lenni annál, mint aminek készült. Nem akarja megváltani a világot, nem akar új megvilágításba helyezni mélyen szántó gondolatokat, teóriákat, egyszerűen csak szórakoztatni szeretne a maga egyszerű módján, amit ha hagyunk neki, akkor meg is fogja tenni!

Elizabeth Banks szerencsére nem egy Katherine Heigl

Pedig van hasonlóság kettejük között: mindketten szeretnek könnyen fogyasztható limonádé-filmekben szerepelni. Csak amíg Katherine Heigl-nek nem sikerült még bizonyítania, addig Elizabeth Banks már megmutatta azt, hogy mire képes. Engem Az éhezők viadalában nyújtott teljesítményével vett le a lábamról: ő alakította az első és második részben az egzaltált személyiségű, de nagyon szeretnivaló Effie Trinket-et. Akárhányszor újra néznem a filmeket Jennifer Lawrence és Woody Harrelson mellett Elizabeth Banks játéka tetszik a legjobban.

Itt sincs különösebb gond vele, korrektül megoldja a feladatát. Miatta működik igazán a film. Élvezhető alakítást, egyenletes teljesítményt nyújtott végig.

A színészi garnitúrából még James Marsden-t érdemes kiemelni, hiszen elvileg ő lenne a másik főszereplő, de itt csak arra használták, hogy a nevével több nézőt csalogassanak be a mozikba. Bár csak egy szalvétányi hosszúságú karakterprofilt írtak neki, James Marsden mindent megtett, hogy életet leheljen az üres figurájába. Jól tette a dolgát, de annyira behatárolt a szerepe, hogy esélye sem volt emlékezeteset alakítani.

A Másnaposok szerencséje nem rossz film, és ha hagyod, akkor könnyed kikapcsolódás lehet egy tikkasztóan meleg nyári munkanap után.

MÁSNAPOSOK SZERENCSÉJE 

Eredeti cím: Walk of Shame
Műfaj: Vígjáték
2014
Főszereplők: Elizabeth Banks, James Marsden, Gillian Jacobs
Rendező: Steven Brill
Gyártó: Sidney Kimmel Entertainment, FilmDistrict,
Játékidő: 95 perc
Magyarországi mozipremier: 2014. Május 29.
Korhatár: 12

Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.