Fekete Ibolya új mozijában négy generációt átívelő családtörténetet ismerhetünk meg. A székelyföldről induló dinasztia központi szereplője, Berta (Ónodi Eszter), aki kilencvennégy évet élt, és eközben huszonhétszer költözött. Az egy századra elegendő életében megismerhetjük családját és a magyar történelmet is – Trianon, ’40-es évek, majd 1956. A történet sodrásában kibontakozik a család szerelmi élete, a világhoz való viszonyuk, valamint bepillantást nyerhetünk a jelenbe is, ahol a már megöregedett Berta (Danuta Szaflarska) – szintén idősödő – lányával (Básti Juli) reflektálnak a múltbéli eseményekre.

Már a történet kerete is valós alapokon nyugszik, ugyanis Fekete Ibolya édesanyjának homályos memoárjai építik fel. A rendezőnő több bemutatót megelőző interjúban elmondta, hogy a karakter és a cselekmény fő szála megtörtént események alapjain nyugszik. Ezáltal egy ráérősen kalandozó, szűk 100 év magyar történelmet bemutató családi dráma született meg. Tartalmilag mindig nagy kihívás olyan filmet készíteni, aminek az idővonala legalább 2 éven túl nyúlik. Az Anyám… esetében majdnem 100 éven keresztül követhetjük az eseményeket, különböző társadalmi- és politikai rendszerekkel, vallás kulturális szokásokkal. Viszont ezek csupán felületes jelzői a történetnek, mégis a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva. Példaként említve: a 20-as évek lánykéréseinél egy református nem házasodhatott egy katolikussal, az 50-es években a családok rejtegetik javaikat az állami privatizáció miatt, majd 56-ban a forradalom felrobbantja Budapestet. Mindezt a sűrű és részletes történelmi vonalat tökéletesen mutatja be a film. Hol vígjáték elemekkel példázza a szegénységet, és a folyamatos menekülést a politika és háború elől, de van, hol nyers drámaisággal mutatja be a 44-es deportálás előtt álló zsidók családi életét is. A két műfaji elem között remekül egyensúlyoz a cselekmény, meghagyva a harmóniát, ezáltal szórakoztat, és képes elgondolkodtatni is.Megvalósítás szempontjából igényes filmet kapnak a nézők, annak ellenére, hogy a költségvetés nem bővelkedett a nullákban. Vizuális bravúrra nem lehet számítani, viszont a készítők roppant kreatívan oldották meg a film formai megjelenítését is. Minden történelmi korszakot egy ahhoz passzoló műfaji betét egészít ki; a 20-as éveket történetét egy burleszk-szerű némafilm előzi meg, vagy példaként említhető még a 30-as évek vége, ahol a noir zsáneréhez nyúltak a készítők. Továbbá a film előszeretettel használ archív felvételeket a második világégésről és 56-ról, ezáltal tovább mélyítve a történelmi szálat. A színészgárdára sem lehet panasz, Ónodi Eszter és Básti Juli külön kiemelendő, de meg kell említeni Danuta Szaflarska lengyel színésznőt is, aki ma már 100 éves. Értékelendő teljesítmény! A három karakter által sikerül a drámát közel hozni a nézőkhöz, mindannyian egy család, hasonlóan érzelmes jellemekkel.Összességében nem hibátlan a film. A cselekmény kétharmadánál kissé leül a történet, a történelmi áthallások sem olyan viccesek már, de ez betudható a szürke és rémunalmas gulyás kommunista korszaknak. A végjátékot megelőző pillanatnyi elszenderedést viszont már felrázza az érzelmes, és hatásos záró szcéna.

Az Anyám… tökéletesen egyensúlyoz a drámai és vígjáték panelek között, ráadásul arányosan adagolja a családregény és a megtörtént magyar történelem eseményeit is. Kimért, rendkívül aprólékos, jó színészi alakításokkal.

MoziStar: 7/10

ANYÁM ÉS MÁS FUTÓBOLONDOK A CSALÁDBÓL

Színes, magyar film

Írta és rendezte: Fekete Ibolya
Főszereplők: Ónodi Eszter, Danuta Szaflarska, Básti Juli, Gáspár Tibor
Producer: Garami Gábor
Társproducer: Dettre Gábor
Koproducer: Nicole Gerhards, Kalin Kalinov
Fényképezte: Gózon Francisco, Jancsó Nyika
Vágó: Szalai Károly, Pap Levente
Zeneszerző: Novák János
Jelmeztervező: Szakács Györgyi
Játékidő: 108 perc
Korhatár: 12
Országos bemutató: 2015. november 5.

Forgalmazó: Vertigo Média