A 18 év alatti amerikai tinédzserek ízlésvilágát tökéletesen eltalálta az Álomgyár 2008-ban amikor az első "meghatározóbb" szórakoztató irodalmi regényt - Alkonyat - megfilmesítette. Egy új trend vette kezdetét a bárgyú sci-fi és fantasy műfajában amihez azonnal csatlakozott Az éhezők viadala, A beavatott. Ehhez kíván csatlakozni Az emlékek őre is, amivel ékes példája lett a kommersz szórakoztató ifjúsági filmeknek.

Az 1993-ban kiadott regény az amerikai fiatalság körében óriási sikert aratott, többször is elnyerte a Newbery medál irodalmi "díjat". A mély mögöttes tartalommal kikiáltott tini regény a maga célközönségében rendkívül népszerűvé vált, a végletekig egyszerűsített disztópikus világ problémáit remekül tálalta az irodalommal ismerkedő 10-12 éveseknek. Műfajában elgondolkodtató témát tárt fel egy könnyen dekódolható környezetben, ami becsülendő, mivel a cseperedő fiatalság megismerkedhet az élet jó és rossz oldalával egy fakó futurisztikus világban, pontosítva egy érzelemmentes rendszerrel, ami felszínre hozza a boldogság hiányát, meghagyva maga mellett a gonoszságot is. A XX. század végére a szépirodalomban már kifulladt a tökéletes társadalom témája, gondoljunk csak a nagyobb elődökre, például George Orwell 1984-ére vagy Madách Imre falanszterjelenetére Az ember tragédiájában. Az emlékek őre csupán egy felszínes utózöngéje lett a gondolkodtató tartalomnak, amit a mostani filmadaptáció még mélyebbre húz.

A film cselekménye tovább egyszerűsíti a koncepciót, Jonas a fekte-fehér anti-utópia tehetséges kamasza, az egész életére érvényes "feladatkör" kiválasztás előtt áll. A zsánert játékszabályait követve, természetesen ő lesz a kiválasztott, aki fontos eleme lesz a társadalom pozitív fejlődéséhez, ugyanis fejleszteni kell a steril kommunát, tanulva a letűnt kor problémáiból és hibáiból. Ahhoz, hogy egy újabb társadalmi kataklizmát elkerüljenek a "megfigyelők" - a disztópia vezetői - rendszeresen kijelölnek egy látnokot (Jonas), aki okulva az elveszett érzelmes világ gyengeségeiből  jobbá teszi az érzékek nélküli világukat. Az újdonságként ható "szeretet" fogalma felborítja Jonas eddigi értékrendjét és világnézetét, ami rendszerellenes  tevékenységekre készteti a későbbiekben.

A szellemesnek nevezhető történet megvalósítása a filmvásznon nem úgy sikerült ahogyan azt a készítők elképzelték. A trendi fantasy zsáner elemeit a lehető legmesterkéltebben kapjuk. A szokásos műfaji betegségek minden percében átjárják a mozit, találkozhatunk felszínes, dramaturgiailag túlírt szerelmi szállal, leegyszerűsített lázadó üzenettel és jóképű trendszínészekkel. Utóbbi kijelentésnek ellenpólusai lehet két klasszikus, megbecsült művész; Jeff Bridges, az Örökítő és Maryl Streep az Előjáró szerepében. A két öregedő "legenda" játékával sokat nem tett hozzá az összhatáshoz, csak a divatos megjelenésű Brenton Thwaites (Jonas) és Odeya Rush (Fiona - főhősünk szerelme) mellett nevükkel igyekeztek eladhatóvá varázsolni a filmet egy idősebb korosztály számára. A regény szkript-adaptációjába bekerültek sekélyes párbeszédek és szándékos hatásvadász jelenetek, amik inkább kínossá tették a szituációkat a dramaturgiai ürességükkel.

Látványban a már megszokott sterilizált, leegyszerűsített sci-fi környezetet kapjuk, ami vizualitásában sem alkot maradandót. A tipikus fekete-fehér szögletes objektumok szabályos formái már a 60-as 70-es évek űroperáiban is visszaköszöntek, így az art direktorok munkája sem volt számottevőbben fantáziadús és innovatív, de ez egy XXI. századi tömegfilmnél még elfogadható. Összességében a látványra - ami elengedhetetlen részlete a stílusnak - nem lehet panasz.

A film üzenetének látszólagos megvalósítása az élvezeti érték rovására megy, az értelmesnek nevezhető cselekmény lebutítása és drámai üressége felejthetővé változtatja az ifjúsági mozit. A 18 év alatti közönség remekül szórakozhat a puritán tanmesén, de az elgondolkodtatónak titulált könyv megvalósítása összhatásban már nem működik szórakoztató mozgóképként, köszönhetően a hollywoodi "mainstream" filmek direktívájának.  

Az emlékek őre

The Giver

rendező: Phillip Noyce

író: Lois Lowry

forgatókönyvíró: Michael Mitnick

szereplők: Brenton Thwaites (Jonas) Jeff Bridges (The Giver) Alexander Skarsgard (Jonas apja) Katie Holmes (Jonas anyja) Meryl Streep (Chief Elder) Taylor Swift (Rosemary) Odeya Rush (Fiona)

hossz: 97 perc

Besorolás: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!