Aki szerette az első kifutós világmentést, az a folytatással is jó barátságot fog ápolni, mert végeredményben sikerült trendinek, modernnek maradnia. Pedig Ben Stiller-nek, aki rendezőként is jegyzi Zoolander „új kollekcióját”, nem volt könnyű dolga, ugyanis már csak az életszakaszból adódóan is röhejesen feszítenének divatikonokként, hiszen a való életben ez a karrierpálya csak bizonyos korig és méretig űzhető. Itt jó érzékkel húztak egy visszatérő-sztorit: Derek Zoolander, aki egykor a divatmagazinok, a kifutók és a tervezők kedvence volt, mára már remeteként, visszavonultan él, miután egy sajnálatos tragédiában elveszítette a feleségét. A fia pedig, a kis Derek árvaházban tengeti mindennapjait, ugyanis a modellvilág fenegyereke alkalmatlannak bizonyult az apaszerepre. Egykori jó barátja, Hansel (Owen Wilson) is a világtól elszigetelve tölti mindennapjait: egy sivatagban lelt rá a boldogságra az orgia csapatának köszönhetően, aminek a tagja például maga Jack Bauer, Kiefer Sutherland is. Azonban, amikor úgy hozza a szükség, a két divatdiktátor visszatér, hogy ki derítse: ki az, aki egymás után gyilkolja a könnyűzenei élet emblematikus figuráit, köztük Justin Bieber-t és Usher-t is.

Ezen felskiccelt vázlat mentén tervezték meg Zoolander második formabontó ruhakölteményét. A legnagyobb szerencséje a filmnek, hogy egy pillanatig sem veszi komolyan magát. Máskülönben ez az egész borzasztó kínos lenne! Külön örültem annak, hogy bár parodisztikus outfit-et kaptak a szereplők, megmaradtak a jó ízlés határain belül, amitől hellyel-közzel szórakoztatóvá tudott válni a „végső kollekció”. Leginkább a történetben rejlő önreflexió az, ami tetszett. Nagyra értékelem a valóéletben is azokat az embereket, akiknek van önkritikájuk. Belátják, hogy hibáztak, és ennek hangot is adnak. Nem próbálják elkendőzni a saját felelősségüket. Mivel sajnos egy tökéletesnek látszó világban élünk, a hibák nem elfogadtak és nem tolerálhatóak. Mindenkinek száz százalékon kell teljesítenie a munkahelyén és a magánéletében is egyaránt. Aki ezeket az elveket vallja, az nagyon rossz úton jár. Hibázni lehet és kell is. Főleg a fiatalok esetében tenném kötelezővé, mert ezekből tudunk/tudnak tanulni a legtöbbet.

Kicsavartan, de a film is hordozz magában egy ilyesfajta üzenetet, annak köszönhetően, hogy bevallja: a divatvilág csillogása mögött nincs valódi tartalom. Egy pillanatig sem szeretném leszólni a modelleket, tervezőket, mert ez is egy iszonyú nehéz szakma. Nem csak arról van szó, hogy attraktív vagy épp absztrakt ruhacsodákat kell felvenniük, és végig sétálniuk a világot jelentő deszkákon. Lemondásokkal és kötöttséggel teli élet ez, ezért minden szereplőjének kijár a maximális tisztelet. Külön kiemelném a film látványvilágát. Már a Zoolander első része is ilyen téren kreatív volt, ám a második még jobban azonosult a mai trendekkel, ugyanis ma már tényleg nagyon elborult tervekkel rukkolnak elő évről-évre a legnagyobb tervezők. Itt is végig a furcsa ruhacsokrokhoz párosuló képekkel operáltak végig. Ez legalább egyedi volt. A másik, ami nagyon tetszett, az a sok cameo volt. Többek között feltűnt Billy Zane, Benedict Cumberbatch, Kiefer Sutherland, Katy Perry, Sting vagy Justin Bieber. De a divatipar legnagyobb képviselői között képviseltette magát például Hilfiger is. Ezzel felhígult módon, nem a szó klasszikus értelmében véve kicsit bontogatták a negyedik falat, ugyanis hidat emeltek a film és a valóság közé, amitől az egészet átlengte a szürreális realisztika érzete.  Ezt újfent a pozitívumok közé tudom sorolni.

Ben Stiller és Owen Wilson mindent megtesznek, hogy ne menjenek ki a divatból! Kettejük párosa, mint mindig, most is működni tudott. Igaz, hogy az a fajta komédia vonal, ami a generációjukat jellemezte, és ami miatt sztárokká tudtak válni, lassan, de biztosan kezd ódivatúvá válni. Ezért a Zoolander 2. afféle hattyúdal, divatos pont lehet egy régi világ végére. Penélope Cruz, aki a történet harmadik főszereplőjeként tetszelgett, szintén látványosan vergődött. Még mindig iszonyatosan dögös, de már ő is kényszeredetten kapálózik annak érdekében, hogy fent tudjon maradni a felszínen. Sok az új, fiatal trónkövetelő, akik népes fiatal rajongótáborokra tesznek szert. Hiába gyönyörű jelenség a vásznon, már keveseket tud megszólítani. Sajnos. A nemezist alakító Will Farrell pedig…róla általánosságban véve is elmondható, hogy Hollywood legnagyobb ripacsa, akit számomra érhetetlen módon busásan meg is fizetnek azért, hogy ízléstelenül ökörködjön a vásznon. Borzasztóan maníros a játéka.

Akinek tetszett az első Zoolander-kaland, az most sem fog csalódni. Nekem már „klasszikus” 2001-es verzió sem nyerte el kimondottan a tetszésemet, épp ezért nem szubjektíven fogok most pontozni. Egy unalmas, eseménytelen napon talán tud alacsony nívón szórakoztatni.

MoziStar: 6,5/10

Bemutató dátuma: 2016. március 17. 
Forgalmazó: UIP-Duna Film