Blinky Bill, a debil koala
- Dátum: 2015. november 22. 18:25
- Szerző: Steiner Ádám
Sose ítéljünk a borító alapján (akkor sem, ha végül igazunk lesz.)
Egy animációs mese attól, mert nem a korosztályom az elsődleges célközönség, még egyáltalán nem biztos, hogy pocsék lesz. Sajnos olyannyira elfogott a rettegés a kiadott üres, lélektelen a Blinky Bill előzeteseláttán, hogy egy pillanatig komolyan kétségbeestem, hogy ez egyszer el fogom veszíteni az objektivitásomat. Ha másért nem, számomra arra mindenképp jó volt a Blinky Bill, hogy további szakmai alázatra és még profibb hozzáállásra neveljen, amiért hálás vagyok a világ legidegesítőbb koalájának.
Kicsiknek sem volt túl szórakoztató
Kezdjük ott, hogy Blinky Bill pontosan olyan, amit már a marketing anyagok is sugalltak: középszerű, olcsó, végtelenül egyszerű. Utóbbit persze zokszó nélkül megbocsájtaná az ember, hiszen a kisebbek voltak a célközönség, akik még kevésbé fogékonyak a nagybölcsességek és életfilozófiák komorabb/komolyabb tálalására. A történet röviden összefoglalható: Blinky felkerekedik, hogy megkeresse az édesapját. Természetesen az út tele van veszéllyel, főleg, hogy egy idő után a történet helyszíne átkerült a vadonból az emberek világába. Az unalomig ismételt recept itt is működött: azok a jelenetek voltak a legjobbak, amelyekben Blinky a modern világunkat próbálja felfedezni. Ezek tényleg megmosolyogtató pillanatok voltak, amikből sajnos nagyon kevés akadt a teljes játékidő alatt. Mivel nem voltam a fókusz-csoport tagja, ennél fogva nehezen tudtam volna megítélni a film teljesítményét, ám ezúttal is szerencsém volt: a premier előtti vetítésen rengeteg izgatott kisgyerek vett részt, akiknek a lelkesedése a lámpaoltásig és a cold open végig szenvedéséig rám is átragadt. A legnagyobb negatívum, amit elmondhatok, hogy a történet közepe táján a kicsik türelme és lelkesedése is semmivé foszlott. A legrosszabb, hogy a poénosnak szánt, ám a legtöbb esetben végtelenül kínos jelenetek többsége egyáltalán nem ért célba. Mintha a készítők célzás nélkül lövöldöztek volna a semmibe. Bosszantott, hogy teljesen hülyére próbálták venni őket, azért, mert gyerekek. Blinky Bill minőségben, történetvezetésben és karakterépítésben fel sem vette a versenyt a zsáner olyan meghatározó darabjaival, mint az Így neveled a sárkányodat 1-2., a Toy Story-saga, Jégkorszakok vagy a Rió-franchise. Sőt: messze elmaradt olyan, számomra végtelenül sablonos alkotásoktól is, mint a Jégvarázs vagy az Aranyhaj és a nagy gubanc.
Nem az a probléma, hogy elbuktak, hanem az, hogy meg sem próbáltak maradandót alkotni. Ez pedig a saját ítélet-és érték spektrumomban megbocsájthatatlan bűnnek számít. El is jutottunk a Blinky Bill legnagyobb hibájához: lusta, nem törődöm módon egyáltalán nem törekedett az újításra. A script régi, már-már ódivatú panelekből építkezik, ami bizony a vizuális körítésen is nagyon meglátszott. A figurák arca, mimikája és mozgása olyan volt, mintha egy másnapos művész ecset helyet vésővel kezdett volna el dolgozni. A jelenetek, vagy inkább mini-fejezetek közötti fade out (elsötétedés) egy régi korszak maradványa. Nincs vele probléma, ha ezt a formát indokolt, átgondolt módon használják. Az volt az érzésem, hogy a történet szakadozottsága miatt nem tudták jobban megoldani a különböző helyszínek és cselekmény szálak közötti váltást.Természetesen, mint minden animációs mese esetén, most is megkaptuk a szokásos „mögöttes tartalmat”. Ezúttal a kitartás, a család iránti elkötelezettség és az örökös optimizmus került fókuszba. Ezen címszavak mentén építették fel a karakterek jellemét: Blinky folyamatos lelkesedése és hurrá-hangulata egy idő után átcsapott izzadságszagú erőlködésbe, míg az apja, Bill papa olyan szinten volt ellenszenves, hogy azt szavakba sem tudom önteni. Azt magyarázza meg nekem valaki, hogy miért kell minden gyíkszerű teremtménynek kötelező jelleggel mexikóinak vagy spanyolnak lennie? Egyedül a medve volt igazán érdekes, méghozzá azért, mert láthatóan a tudathasadás jeleivel küszködött, ami az egész film egyetlen igazán kreatív, ötletes megoldása volt. Ezért jár is érte az elismerés!
Szokás szerint most is pontozom az alkotást. Ha őszinte akarok lenni, egyáltalán nem tudom jó szívvel ajánlani a gyerekeknek, mert amellett, hogy borzasztóan gyenge és felejthető, még vizuálisan sem nyújt értékelhetőt.
MoziStar: 4/10
BLINKY BILL – A FILM
Eredeti cím: Blinky Bill – The movie
Műfaj: családi animációs vígjáték
Rendezte: Deane Taylor
Korhatár: 6
Társrendezők: Noel Cleary, Alexs Stadermann, Alex Wight
Dorothy Wall könyve alapján a forgatókönyvet írta: Fin Edquist
Zene: Dale Cornelius
Szinkronhangok:
Blinky Bill – Czető Ádám
Mogyorócska – Tamási Niki
Jacko – Scherer Péter
Locsi és Fecsi – Spilák Klára
Sir Claude – Harsányi Gábor
Koalamama – Náray Erika
Forgalmazó: Freeman Film
Bemutató dátum: 2015. november 19.