"Régebben egyszerűen csak fosztogatásnak nevezték, de ma már sokkal kifinomultabb nevekkel illetik a dolgokat. Ugyanakkor én kijelentem, hogy mindent kifosztok, és mindent viszek, amit látok!" - Hermann Göring, 1942

Az író, Robert M. Edsel a könyv témájának egyik legnagyobb szakértője. Több, mint 10 éven keresztül kutatta a különböző műkincsek sorsát világháború alatti időszakból. A könyv olyan részletességgel ír a társadalom legnagyobb kulturális kincseiről, hogy  az olvasó maga elé képzeli, sőt még izgul is, annak ellenére, hogy a könyv végkimenetele ismert, hiszen tudjuk, hogy a műkincsek megmenekülnek.

Kritika a filmről ITT!

"A lényeg a teljes rombolás. Ehhez kell tartanunk magunkat!"

Olyan páratlan emberekről szól ez a könyv, akik a társadalomnak azt a kis részét képviselik, akik egy ilyen borzasztó helyzetben is fontosnak tartják azt, hogy az emberiség több ezer éves kulturális öröksége ne pusztuljon el egyik pillanatról a másikra.

Az író az egyik szereplőjével

A könyvben szereplő emberek nem egyszerű műkedvelők voltak, hanem koruk legbefolyásosabb szakértői, intézmény vezetői, akiknek ebben az esetben nem a saját érdekük, vagy az általuk képviselt intézmények érdeke volt az első, hanem az, hogy az utánuk következő generáció is láthassa, amit ők láttak.

A könyv igaz történetet dolgoz fel, de ettől jóval többet kaphat minden olvasó. A gondolat, hogy sokszor azokat a dolgokat - amelyek nem tűnnek olyan fontosnak első körben - a legfontosabb megmenteni, ami hosszú távon garantálják az emberiség fennmaradását.

A Műkincsvadászok egy korrajz, egy kalandregény, egy krimi, egy háborús történet, amit humora, cselekménye és tétje miatt csak muszájból tesz le az ember. Persze csak akkor, ha megérti, mi is az igazi tét.