Francia vígjátékok Louis de Funès-től egészen az Elmentek otthonról-ig

Töredelmesen bevallom, hogy életem során kevés francia vígjátékot láttam, és azt is csak családi kényszerből. Szó sincs arról, hogy ne lennének kiváló darabok, csak amikor Louis de Funès negyvenedszer tér vissza Fantomasként, az anno komoly lyukat üt az ízlésspektrumomon. Ettől függetlenül lehetnek és vannak is kiváló francia vígjátékok, ahogyan a több zsánerben is rengeteg fantasztikus produkció született már Franciaországban, kezdve az új hullámos horror-filmektől (Mártírok, Magasfeszültség) a mély, tartalmas drámáig (A nagy szépség). Akár úgy is mondhatnám, hogy a filmművészet egyik fellegvára Napóleon hazája. Az európai filmgyártás egyébként is ezerszer értékesebb, tartalmasabb, az amerikainál, pontosan azért, mert a szakma hitvallásának megfelelően a szórakoztatáson túl akar adni a pénzért cserébe valami többet, tartalmasabbat az embereknek.  Reflektálni akar nem csak saját önön nagyszerűségére - lásd amerikai blockbusterekre jellemző beképzeltséget -, hanem a világban végbe menő folyamatokra, különböző társadalmi és politikai rendszerekre.

Szituációs komédia Found Footage - stílusba ágyazva

Az Elmentek otthonról sztoriját roppant egyszerűen össze lehetne foglalni: adott egy csapat felszabadult, önfejű fiatal, akik Brazíliába, egy luxus üdülőparadicsomba utaznak lazítani. A férfiak egy kis magánkalandot tervezve bevetik magukat a közeli dzsungelbe, ahol aztán elszabadul a pokol. Hozzájuk csatlakozik néhány jó testű, mutatós bikinit viselő csaj, na meg egy öreglány. Itt szeretném megjegyezni, hogy az Elmentek otthonról voltaképpen egy folytatás: a tavaly bemutatott Babysitting - A felvigyázó vezette fel első ízben a karaktereket – a főszereplőket biztosan. Nekem anno már az előzetes is sok(k) volt ahhoz, hogy jegyet váltsak rá, így passzolom, hogy az milyen lehetett. Bár most, hogy újra néztem annak is a trailerét, azt kell, hogy mondjam, az egy fokkal jobbnak tűnik.Sok probléma van az Elmentek otthonról, és ezek közül a legsúlyosabb, hogy nem vicces. Illetve valahol a maga saját, bugyuta módján akár az is lehet - ezen a ponton a megítélése már csakis az ízlés-faktoron múlik. Utóbbira ilyen erőteljesen játszani nem több felelőtlen hazárdjátéknál. Ennél több kell ahhoz, hogy maradandó, újszerű és humoros egy legyen vígjáték, amiben meg van az a „plusz” is, hogy nemcsak egy kis, elvont rétegnek, hanem a szélesebb közönségnek is szól. Igaz, ebben a zsánerben borzasztó már újat hozni - megkockáztatom, hogy talán a legnehezebb -, mind történet, mind pedig kivitelezés szempontjából, ám ez még nem lehet mentség és kifogás arra nézve, hogy miért is nem mertek semmi újat kipróbálni. Hova tűnt a kreatív emberekre jellemző kísérletező kedv?Lényeges, szembeötlő újítás helyett az Elmentek otthonról készítő csapata a jól bevált formulákhoz és humorforrásokhoz nyúltak, amiket kvázi egy szituációs komédiába ágyaztak bele: a szereplőket olyat élethelyzetekbe, szituációkba kényszerítették, ami rengeteg kínos vagy mókás - kinek hogy - pillanatot szült. Számomra és remélem sokak számára is már régen nem működnek a „beszartam” - poénok, a „megcsípett egy gyilkos pók, ezért ágyékon rúglak”- eszközök és a szexista megnyilvánulások. Ennél többre, tartalmasabbra, kifinomultabbra vágyik a jóérzésű néző.

A found footage-jelleg sem sokat segített. A kézi kamerás-kivitelezési mód mára már rendesen túl lett járatva. Anno Paranormal Activity-nél még remekül tudott működni – plusz feszültséget adott az amúgy sem mesebeli hangulatú filmhez - , ám azóta a zsáner minden második filmje hasonlóan készül el. És amíg vannak jobb kezdeményezések - V\H\S-antológia, Az erő krónikája, Cloverfield -, addig a legtöbb csúfos bőrlehúzásba süllyedt. Utoljára az Unfriended horror-esetében éreztem azt, hogy van még ebben a műfaji eszközben potenciál, igaz, ehhez a technikát a kor elvárásaihoz kell optimalizálni. A fenti horror-film esetében például a Skype volt a kamera, a laptop asztal pedig a történet helyszíne. Ajánlom, hogy nézzétek meg, már csak a megvalósítás végett is.
Ebben az esetben sem add hozzá pluszt az „élményhez”, igaz, arra jó, hogy elvegye az élét a kínosnak ható poénoknak. Ha rögzített, szépen vágott és fényképezett jeleneteken keresztül kellett volna azt néznem - spoiler következik! -, hogy miként szívja ki egy indián férfi a főszereplőnk, Franck, ágyékához vészesen közel kerülő pókmérget, az még kényelmetlenebb érzéseket váltott volna ki belőlem. És nem azért, mert megbotránkoztató lenne a jelenet, hiszen 2015-ben – lassan 2016-ban - ez már régen nem olyan élethelyzet, ami ismeretlen lenne az embereknek, ezért sem értem, hogy miért kell úgy tenni, mintha az lenne.

A karakterek jellemrajzai is faék egyszerűek: tipikus szabvány, fagyasztott személyiségekből dolgoztak. Volt itt jóképű, hős szerelmes srác, laza nagymama, modell-csaj. Igazi vegyestál, csak az ízesítése nem volt kellően erős, újszerű, pikáns. Csak a nagy francia vígjátékok-, a szituációs komédiák-, és az első rész, a Babysitting-rajongóinak ajánlanám tiszta szívből az Elmentek otthonról-t. Annyi remek európai filmet lehet megnézni a két ünnep közötti, zömmel pihenéssel és bejgli majszolással töltött időben, hogy kár lenne erre értékes másfél órát pazarolni.

Zárszóként szeretnénk mindeninek Boldog Újévet kívánni! Remélem, hogy jövőre is velünk tartotok.

MoziStar: 4/10