asdf

21-es terem

Szemekbe zárt titkok - Kritika

2015. december 02.
Egyetlen egy bajom van csak a Szemekbe zárt titkokkal: nem láttam az eredeti, az argentin verziót, amit az egyik legjobb idegen nyelvű thrillerként tartanak számon. Ettől függetlenül remek volt az amerikai feldolgozás, egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, pedig kialvatlanul, fáradtam ültem be az esti vetítésre.

Blinky Bill - A film - Kritika

2015. november 22.
Tartozom egy vallomással: borzasztóan féltem ettől a filmtől, mert az előzetesek és a poszterek sem kecsegtettek semmi jóval. Végül minden aggodalmam beigazolódott, ám arra azért mégis jó volt, hogy rájöjjek: a hiba részben nem Blinky barátaiban, hanem bennem keresendő.

Az éhezők viadala: A kiválasztott - 2. rész - Kritika

2015. november 19.
Befejező részéhez érkezett az Éhezők viadala. Bevallom őszintén, hogy a harmadik és negyedik rész nézése közben nem egyszer elhagyott a remény. Pedig továbbra is váltig állítom, hogy Az éhezők viadala-franchise, ha önmagát komolyan vette volna, akkor a mezei szórakoztatásnál sokkal messzebbre mehetett volna.

A keresés - Kritika

2015. november 12.
Filmfesztiválra rendezni egy szerzői filmesnek mindig is kihívás. Brutálisan erős a filmes mezőny, ráadásul a háborús dráma témakörébe helyezni az üzeneteket főképp nehézkes. Sok-sok hollywoodi és európai háborús melodráma bukott már el ezen az úton. Az Oscar-díjas (A némafilmes) Michel Hazanavicius A keresés című mozija ugyan ezt a tábort erősíti tovább.

007 Spectre - A Fantom visszatér - Kritika

2015. november 05.
Egyelőre érdemes lenne a címbeli meghatározásomat feltételes módban kezelni, hiszen Hollywoodban mindig van az a vastag csekk, amire a színészek „nagy duzzogva” igent mondanak. Mindenesetre a legújabb James Bond-mozi, a Spectre nagyon szépen keretbe foglalta a Craig-érát. Ez volt a tökéletes búcsú!

A kis herceg - Kritika

2015. november 04.
Valószínűleg nem ismeretlen ez a már szinte közhelyesnek számító, de mégis igaz mondat: "Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.", melyet Antoine de Saint-Exupéry mondott ki először A kis herceg című művében.

Anyám és más futóbolondok a családból - Kritika

2015. november 04.
A 2002-es Magyar Filmszemle fődíjával kitüntetett (Chico) Fekete Ibolya hosszú szünet után tért vissza a mozivásznakra. Új játékfilmje, az Anyám és más futóbolondok a családból végigzakatol a XX. század magyar történelmén keresztül, miközben végigregél egy családi drámát, és bemutatja milyen is volt az élet az elmúlt 100 évben.

Libabőr - Kritika

2015. október 29.
Évről-évre minden egyes naptári ünnepnapkor a hollywoodi filmgyártás megajándékozza a nézőket egy családi mozival. Idén Halloweenre a Libabőr jutott a kedves kis szörnyecskéivel és a pofon egyszerű forgatókönyvével. Ezeknél a családi filmeknél csak egy kérdést tehetünk fel: tudott újat mutatni, vagy a készítők a még mindig jól bevált zsáner sablonjait hasznosítják újra?

Sicario - A bérgyilkos - Kritika

2015. október 22.
A Sicario röviden összefoglalva olyan, mint egy tökéletesen végrehajtott fejlövés: egyszer üt, de akkor halálosan. És egyben ez is vele a probléma. Borzasztóan feszült és meglepően mély, ám csak egyszeri bevetésre alkalmas, ezért sem lesz soha igazi klasszikus. Ettől függetlenül megéri elmerülni a mexikói városok kilátástalan, reményvesztett nyomornegyedeiben. Főleg úgy, hogy a legnagyobb mocsok nem is a kokaintól porzó utcákon folyik.

Pán - Kritika

2015. október 19.
Kezdjük azzal, hogyha már Pán Péter eredettörténetét is el kell mesélni, akkor ott már nagyon komoly gondok vannak. A látottak alapján sajnos azt kell mondanom, hogy az égvilágon semmi szükség nem volt arra, hogy megtudjuk, miként válik Péter Pán-ná, az az a törzs legnagyobb harcossá. Ezzel a problémával a készítők a forgatókönyvírás közben szembesülhettek, mert a végeredményből az derült ki, hogy egyáltalán nem törekedtek arra, hogy komolyabb színben tüntessék fel Sohaországot, vagy saját magukat. Hugh Jackman-ről nem is beszélve!

Hotel Transylvania 2. - Ahol még mindig szörnyen jó

2015. október 12.
A Hotel Transylvania 2. – Ahol Genndy Tartakovsky még mindig szörnyen jót alkotott! Az első részhez hűen ismét sikerült a kicsiket és nagyokat is a székhez bilincselni egy másfél órás utazásra a szörnyek világába.

Kötéltánc - Kritika

2015. október 07.
Robert Zemeckis megmutatta azt a helyet, ahová 100%, hogy nem jön utánad egy bátor zsernyák sem. Ez pedig nem más, mint két állati magas épület között kifeszített kábel, vagyis a levegő. Alig egy órája másztam ki a moziszékből, de még mindig remeg kezem-lábam. Hatalmas élmény és adrenalin bomba volt végig nézni, ahogy a Világkereskedelmi Központ ikertornyai közötti szakadék felett úgy sétagaloppozik egy artista, mintha csak az utcán mászkálna.