Ötlettelenségből jeles

Leginkább azt éreztem, hogy Joe Wright és csapata sem igazán tudta, mit is akar kezdeni a történettel. Mi olyat lehet még kihozni, amit nem olvastunk volna eddig, vagy nem láttuk volna korábban? Ezen gondolatfonal mentén arra juthattak, hogyha már nincs mit elmesélni, akkor csináljuk úgy, ami mostanság menő: meséljük el a két, egymástól jellemrajzilag homlokegyenest eltérő karakter kapcsolatának eredetét. A gond az, hogy hiába volt ez alapvetően egy jó ötlet, sajnos nagyon felületesre, áttetszőre, lélektelenre sikerült a kivitelezése.Ha valaki próbálkozik és akar, ám végül nem sikerül neki sem, azt meg lehet bocsájtani. De azt, hogy már a script első oldalán feladják az egészet, arra nincs mentség vagy kifogás. Mondhatjátok, hogy túl szigorú vagyok, hiszen alapvetően a fő célcsoport a kisebb korosztály volt, akiknek az igényét mindez maximálisan kielégítheti. Hajlanék is rá, hogy igazat adjak ennek a tézisnek, ám volt szerencsém élőben letesztelni a kisebbeket. Azt hiszem az, hogy a mellettem kettővel ülő gyerkőc félóránként arról faggatta a szüleit, hogy mikor lesz már vége, az hiteles képet ad [rendező] teljesítményéről. Pedig biztosan nem a forgatókönyv gyermekbetegségeit, az üres dialógusokat, a gyatra rendezést, az erőtlen színészvezetést és szűnni nem akaró ripacskodást rója fel hibaként. Egész egyszerűen nem sikerült a repülő hajóval eljuttatni a kicsiket a varázslat és a kalandok földjére. Ennél nagyobb kritika aligha érhet egy, elsősorban gyerekeknek szánt kalandfilmet.

Karriergyilkos blockbuster

Ritkán lehet olyat látni, hogy maga a színész is feszeng, vergődik a szerepében. Kiváltképp Hugh Jackman-re igaz ez. Érződött a készítők törekvése, hogy Feketeszakállt nagyon badass-karakternek álmodták meg, ám a végeredmény totál átmegy nevetséges bohózatba. Egy idétlen, önmagát marha komolyan vevő kalózkapitányt láttunk, aki a halhatatlanságot keresve Nirvana-t énekeltettet egy olyan helyen, amit a legújabb Mad Max-mozi díszlettárából „loptak ki”. És ez csak a jéghegy csúcsa. A probléma gyökere az lehetett, hogy még Hugh Jackman-nek sem mondhatták meg, hogy kit és hogyan játsszon el. Ritkán fordul elő az, hogy pont a vezérszínészek áll jól a karaktere. Na, nem mintha az oldalán a többiek brillíroztak volna: Rooney Mara árnyéka volt önmagának, Garrett Hedlund számára, ha ilyen „körültekintően” választ szerepeket, hamar véget érhet a hollywoodi álom.Egyedül Levi Miller (Peter) volt az, aki igyekezett tisztességesen helytállni. Igaz, kollégáival ellentétben, neki egy leheletnyivel könnyebb dolga volt. A történet címszereplőjeként sokkal több játékpercet kapott, így volt tere és ideje kibontakoztatnia a tehetségét. Ha eltekintünk a borzasztóan idegesítő szinkrontól, akkor akár még sokra is viheti. Legközelebb a Netflix-es Supergirl c. képregény-sorozatban bizonyíthat újra.

Történet…volt olyan?

Nem fogok történet leírásba bonyolódni. Egyrészt egyáltalán nem lényeges, másrészt pedig igazából nincs is miről írni. Mindannyian jól ismerjük Pán Péter-történetét. Egyedül csak azt nem tudtuk, hogy Hook kapitánnyal régen jó barátságot ápolt. Ettől eltekintve nem volt értékelhető keretszerkezete. A szárnyaló képzeletemben a script mindössze egy szalvétából állhatott, amire a forgatókönyvíró, egy álmos délutánon, kávézás közben lejegyzetelte néhány olyan pontot, amire a jelentéktelen, üres jeleneteket ráhúzták.A sok negatívum mellett a mérleg másik oldalán a látványt és a világépítést ki lehet emelni. A film első negyedében látható repülős üldözés például eléggé dinamikusra, ötletesre, már-már kreatívra sikeredett. Mindenképp jár érte a piros pont. Mintahogyan Sohaországért is, amihez a látvány-és díszlettervezők jó néhány helyről loptak ötletet, mégis egészen kalandregényesre sikeredett. Ugyancsak ki emelném a fényképezést is. Főleg a Londonban játszó jelenetekért jár dicséret: a szürkés árnyalatú, hideg szűrök alkalmazása szépen meghúzta a vonalat a mágiamentes világ és Sohaország között.

Egyértelműen nem a felnőttek voltak fókuszban, mégis azért egy fokkal igényesebb blockbustert elvártam volna. Ettől függetlenül gyerek(es) mesének több liter colával és popcorn-nal elmehet.

MoziStar: 5/10

PÁN

Eredeti cím: Pan
Színes, szinkronizált amerikai film

Rendezte: Joe Wright
Főszereplők: Hugh Jackman, Garrett Hedlund, Amanda Seyfried, Rooney Mara
Fényképezte: Seamus McGarvey
Zene: Dario Marianelli
Látvány: Aline Bonetto
Írta: J. M. Barrie, Jason Fuchs

Műfaj: kaland / fantasy / családi
Gyártó: Warner Bros.
Játékidő: 111 perc
Korhatár: 12

Forgalmazó: InterCom

Mozibemutató: 2015. október 22.