Erős felvezetés a milliók által várt párbajhoz

Kicsit olyan érzésem volt ezzel az epizóddal kapcsolatban, mintha csak arra szolgálna, hogy a készítők kitöltsék a rendelkezésükre álló tíz epizódot és, hogy tovább húzzák a már így is eléggé megkent mézesmadzagot a Nagy Párbajra várakozó rajongók előtt. Természetesen a Trónok Harca esetében sosem beszélhetünk tipikus filler epizódokról, mert mindegyikben van valami, ami így vagy úgy, de megváltoztatja az eddig megszokott felállást. Ezúttal sem volt másképp, de erre majd kicsit később részletesebben is kitérek.

A párbajra az írók alaposan felkészítették a rajongókat. Olyannyira, hogy megismerhettük azt a két kardforgatót, akik végül így vagy úgy, de ítéletet mondanak Tyrion felett.

A „kék sarokban” Cersei bajnokát láthatjuk, aki nem más, mint Westeros egyik legfélelmetesebb harcosa, a Hegy, aki a nevéhez méltóan valóan, akkora, mint egy mini Hulk. És legalább olyan agresszív is. Ha fogadóirodát alapítanék Királyvárban, akkor az ő győzelmére fizetnék a legkevesebbet, hiszen kevés olyan élő-ember van a Hét Királyságban, aki nem csak, hogy önként vállalkozik az öngyilkos párbajra, de még lenne is esélye néhány percet kibírnia vele a ringben.

A Véreben kívül a „vörös sarokban” várakozó Oberyn hercegnek lehet esélye a hegyomlás méretű ellenfelével szemben. Érthető módon Jamie képtelen vállalni a küzdelmet, Bronn pedig a barátságukat aprópénzre váltotta, ezért Dorne Hercege, Oberyn vállalta magára azt a nem éppen hálás feladatot, hogy képviselni fogja Tyrion-t a nagy napon. Természetesen nem a két szép szeméért –ebben a világban többnyire mindenki csak érdekből tesz valamit -, hanem azért, mert neki is van bőven leszámolni valója a Heggyel. Azaz izzó gyűlölet, amit az ellenfele iránt táplál, pedig többszörösen felerősítheti a képességeit és az erejét. Jól tudjuk, hogy a düh rossz tanácsadó, de remek barát a harcban!

Számomra az epizód csúcspontját Oberyn és Tyrion közös beszélgetése jelentette. Tele volt érzelemmel. Olyan érzésekkel, amikről nem sütött az, hogy egy írókkal telezsúfolt szobában, két kávé fölött születtek meg. Mintha a két szereplő ott, abban a pillanatban rögtönözték volna az egészet. Nagyon emberi, nagyon átélhető volt, ami tovább erősítette bennem Tyrion és Oberyn iránti szimpátiámat. Talán utóbbi az, aki Jamie-n kívül, nem úgy tekint az Ördögfiókára, mint egy megvetendő rongyra, hanem látja benne az embert is. Persze, aki ennyire gyűlöli a Lannistereket, azzal kapcsolatban nem lehet biztosan állást foglalni, mindenestre egyelőre úgy hozta a sors, hogy kénytelenek egymással átmeneti szövetséget kötni. Arra leszek nagyon kíváncsi, hogy a kegyetlen nagy oroszlán, Tywin, mit fog ahhoz szólni, hogy a Kistanácsban frissen beválasztott Oberyn, a gyűlölt fia életért megy ölre. Meglátjuk.

Arya veszett farkasként kóborol, Daenerys pedig újabb illemleckét adott Westeros király jelöltjeinek

A poszáta című részben komoly hangsúlyt fektettek a Stark-ház két női tagjára, Arya-ra és Sansa-ra. Először Arya-ról ejtenénk néhány szót, aki egy nagyon bizarr kapcsolatban él jelenleg a Vérebbel. Amennyire gyűlölte az elején – és valószínűleg még most is, ha tehetné, egy szempillantás alatt végezne vele – oly annyira szelídült ez a heves érzelem egy nyugodt utálattá. Mert azt túlzás lenne állítani, hogy megkedvelte volna a szörnyű gyerekkorral rendelkező Vérebet, ám érezhetően elkezdett kialakulni köztük egy fajta kapcsolat. Erre jó példa, hogy ellátta a fogva tartójának a sebeit is. Ha nem vártam volna annyira a párbajt, akkor bizonyára sokkal jobban lekötött volna ez a szál, ám most kicsit időhúzásnak éreztem a dolgot.

Ennek ellenére Arya fejlődése mellett még így sem lehet elmenni szó nélkül. A korábbi kritikáimban rendre Daenerys karakterfejlődését dicsértem, ám most ezúttal a fiatalabb Stark-lánnyal teszem meg ugyanezt. Ha „leporoljuk” az egyik olyan első évados részt, amelyben többet szerepel a fiúslány, akkor láthatjuk, hogy milyen kíméletlen, kemény lelkű karakterré alakult át a történet előrehaladtával. Ez azért is annyira hiteles, mert, amin keresztül ment, az még egy kötélidegzetű felnőttnek is sok lett volna, nemhogy egy gyereknek.

Megtanult biztos kézzel ölni, és ha lehet ilyet mondani, akkor ebben a sorozatban még ő csinálja ezt a legszebben. Nem kaszabol, nem vág ki beleket és egyéb belső szerveket. Egy kecses mozdulattal pont ott találja el az ellenfelét, ahol kell. Mintha Syrio Forel szelleme beköltözött volna a kardjába.

A Keskeny-tengeren túl pedig Daenerys továbbra is jó érzékkel irányítja a birodalmát. A jó döntéseket hozza meg a megfelelő időben a kellő szigorral. Az a fajta uralkodó, aki nem csak kötelező díszletként tekint a tanácsadóira, hanem ténylegesen meg is hallgatja őket. Engedi, hogy Jorah Mormont bölcs szavai formálják meg a tetteit. Nagyon szép az a dolog, amit véghez akar vinni. Ezért is félek annyira, hogy csúfos bukással ér véget Daenerys siker szériája, mert a Trónok Harca továbbra sem az a sorozat, amelyben bérelt helye lenne akár egyetlen karakternek is.

Nem várt finálé

Ez az évad kimondottan erős a cliffhangerek tekintetében. Az előző epizód végén Peter Dinklage játéka okozott számomra álmatlan éjszakákat, azelőtt pár résszel pedig „szeretett” Joffrey királyunk tragikus halála miatt rágtam tövig a körmömet egy héten keresztül.

Ezúttal sem kisebb meglepetés ért, amikor látszólag „levezetni” érkezünk a Sasfészekbe. Semmi előjele nem volt, hogy az epizód az utolsó percekben tragédiába fog torkollani, pedig pontosan ez történt. És megint kinek köszönhetően? Hát persze, hogy Lord Baelishé az érdem, aki elképesztő módon keveri a lapokat. Szegény Sansa-nak komolyan megváltás lett volna, ha őt lökték volna ki a Hold ajtaján, mert így valószínűleg egy ideig el kell viselni Kisujj nyomulását, aki nem igazán rejtette véka alá azt, hogy vonzódik a fiatal lányhoz.

Azt nem szeretném elmondani, hogy kinek az élete felett ítélkeztek a sorozat script írói, mert eléggé váratlan fordulat volt és jobb szeretném, ha minden kedves olvasóm úgy élni át ezt a pillanatot, ahogyan én. Annyit mindenestre halknak megjegyeznék, hogy ahogyan Joffrey esetében, úgy most sem hullajtottam könnyeket. Bár utóbbi karakter filmes szempontból elég színes, érdekes és összetett figura volt, aki olyan agilisen mozgott a nagy westeros-i sakktáblán, hogy ki tudja, milyen bonyodalmakat okozhatott volna még.

Összegezve: bár nem volt egy felejthetetlen epizód, de még így is bőven akadtak kiemelkedő pillanatok és nagy monológok. Sajnos most egy kis szünet következik, mert a jövő héten nem vetítenek újabb Trónok Harca epizódot, így június 1-ig várunk kell, hogy megtudjuk: Oberyn vagy a Hegy nyeri Királyvár egyik legnagyobb párbaját.

Trónok Harca SO4E06

Trónok Harca SO4E05

Trónok Harca SO4E04

Trónok Harca SO4E03

Trónok Harca SO4E02

Trónok Harca SO4E01

Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.