Ez a rész – újfent – bebizonyította, hogy nem szükséges a katarzis élményéhez az, hogy hordó számra folyjon a vér és halmokban hulljanak a testrészek. Elég csak egy olyan átütő színészjáték, ami letarol mindent és mindenkit a környeztében. De még engem is a képernyőn túl.

Üdvözöllek Braavos-ban!

A negyedik évad hatodik részének felütése már önmagában nagy izgalomba hozott, ugyanis Braavos megjelenésével újra bővült egy kicsit a Trónok Harca-világa. Még hozzá nem is akár milyen helyszínnel. Már az elmúlt két epizódban is annyiszor emlegették már a híres braavosi Vasbankot, hogy tényleg csak idő kérdése volt, míg hajóra szállunk és hitelért kuncsorogva a városba utazzunk. Ez Stannis Baratheon és Tengerjáró Davos közben járására meg is történt. Utóbbi olyan meggyőzően érvelt, hogy sikerült vesztes helyzetből visszahoznia az üzletet, amivel nem kis mennyiségű aranyat akasztottak le a kőkeményen csak és kizárólag számokban gondolkodni képes bankárokról.

Izgalmas volt a párbeszéd, de most leginkább a látványt emelném ki. Az a pár pillanat, amiben feltűnik Braavos látképe, elképesztően szépre sikeredett. Újra és újra felhozom ezt a témát, de csak azért, mert mindig rácsodálkozok, hogy egy tv-sorozatban is, ami messze nem rendelkezik, akkor költségvetéssel, mint egy mozifilm, milyen életszerű látványt lehet összehozni, úgy, hogy közben egy pillanatig sem érződik műnek, mesterkéltnek. Nem árad belőle a zöld vászon semmivel össze nem téveszthető illata.

Peter Dinklage maga a Trónok Harca

Akkor Braavos-ról rögvest hajózzunk is el Királyvárba, mert minden, ami igazán érdekes volt, az Westeros „fővárosában” történt. Ebben az epizódban tartották meg végre Tyrion Lannister tárgyalását, ami bőven dúskált meglepő fordulatokban. A tárgyalás kezdete előtt csak reménykedni mertem, hogy nem veszti el a fejét az egyik legérdekesebb szereplő.

Önmagában már az ítélőszék tagjai sem tűntek túl biztatónak: Tywin Lannister-ről már számtalanszor kiderült, hogy erősen megveti a fiát; Mace Tyrell-ről ellenben nem tudtam leolvasni, hogy valójában milyen érzéseket táplál a vádlott felé. Időnként ugyan felháborodott, de nem áradt belőle az elvakult gyűlölet. A háromfős bizottságból Oberyn herceg tűnt az egyetlen olyan személynek, aki talán kételkedik Tyrion bűnösségében. De lehet, hogy ezt a dolgot csak belelátom a dolgokba, mert rokonszenvezek a karakterrel. Az ő személye igazi üde színfolt a királyvári vipera fészekben. Az is igencsak megdöbbentett, hogy még Lord Varys, a Pók sem állt ki amellett az ember mellett, aki a remek taktikai érzékével többek között az ő életét is megmentette. Ami pedig Shae-t illeti…. ha nem arról van szó, hogy megfenyegették, hogy megölik, ha nem tanúskodik a „kis oroszlánja” ellen, akkor viszont az ég óvjon minden férfit egy nő bosszújától. Hihetetlen és egyben torokszorító volt látni, ahogyan a szavaival ezer darabra törte Tyrion egyetlen olyan kapcsolatát, amit igazinak, valódinak érzett. Valószínűleg ez volt az utolsó csepp a boros kupájában. Itt szakadhatott el nála a cérna, ami a sorozat eddigi történetének egyik leghatásosabb és legdrámaibb monológjához vezetett. Eljött a pont, hogy vastapsot kapjon Peter Dinklage, aki elképesztően hiteles volt.  A karakterét egyszerre hajtotta az elkeseredettség, a gyűlölet és a bosszúvágy, amit iszonyat erősen közvetített a nézők felé. Minden apró mozdulatából látszik, hogy szereti azt a szerepet, amit alakíthat. Az egész színészi gárdából messze ő lubickol benne a legjobban.

Befuccsolt mentőakció

Mielőtt a kritika záró helyszínére, a Rabszolga-öbölbe utaznék, muszáj egy kis kitérőt tennünk Rémvárba is, ahol Lord Bolton balkézről született fia, Ramsay elképesztő munkát végzett Theon Greyjoy-on. A rengeteg kínzással és gyötréssel elérte azt, hogy Theon még a saját testvérével sem mer elmenekülni, pedig Yara Greyjoy megtett mindent, hogy kiszabadítsa a fogságból. Ezért természetesen kaptunk egy villámgyors, de annál véresebb ostromot. A Vas-szigetek fiai egy szempillantás alatt be tudtak szivárogni Ramsay erdőjébe, bár eredmény nélkül, hiszen Theon-t nem tudták magukkal vinni.

Kaptunk egy sejtelmes utalást is, hogy mi lesz Theon szerepe a jövőbe, ami igencsak lázba hozott. Alig várom, hogy kibontsák ezt a történetszálat.

Nem elég hódítani, uralkodni is kell!

Most pedig kössünk ki a Rabszolga-öbölbe. Egyrészről megtudtuk, hogy Daenerys sárkányai elég méretesre nőttek már. Amivel együtt jár az is, hogy egyre veszélyesebbek, szeszélyesebbek és kiszámíthatatlanabbak. Bele is pillanthattunk abba, hogy milyen is az, amikor egy sárkány vadászni megy. A látványa kifogástalan volt, ahogyan pedig feltűnik a sárkány az még dramaturgiailag is rendben volt.

Ami pedig a Viharbanszületett Daenerys-t illeti: bele kellett kóstolnia abba is, hogy mit jelent valójában uralkodni. Nem csak azt, hogy a közel tíz ezer fős seregével és a sárkányaival egymás után szabadítja fel a városokat, hanem azt is, hogy meghallgatja a nincstelenné vált, elesett alattvalói kéréseit, veszteségeit, fájdalmait. Sok mindent elárul egy király illetve ebben az esetben egy királynő jelleméről az, ahogyan a népével bánik. Daenerys pedig ebben az esetben is példaértékű. Meghozza a jó döntéseket a megfelelő időben. Az egyik legösszetettebb figura a sorozatban, akinek nem csak kemény, hanem lány szívű oldala is van.

Összegezve: a hatodik epizód nem csak „ijesztegetett”, hanem végre kőkeményen „le is csapott”, hátra hagyva egy olyan cliffhanger-t, amiből még a mai napig „nem épültem fel”. Nektek is olyan ilyen kínzóan nehéz kivárni a jövő hétfőt, mint nekem?

Trónok Harca SO4E05

Trónok Harca SO4E04

Trónok Harca SO4E03

Trónok Harca SO4E02

Trónok Harca SO4E01

Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.