Nem ítélem el a karakterem. Beleéltem magam, hogy megértsem. Egy hétköznapi embernek tervezték. Megpróbál jó ember lenni: néha sikerül, néha nem, és néha az emberek azt hiszik, hogy ő gyilkolta meg a feleségét.

 

Vicces, hogy a nők megkérdezik milyen érzés eljátszani egy ilyen bunkó alakot, és a férfiak nem is kérdezik. Ez az egyik legjobb része ennek a filmnek. Azt vettem észre, hogy ez a film megosztja az embereket, nemenként, sok esetben azért, mert ez a kapcsolatokról szól, és az emberek hazudnak a kapcsolatokban. Nem szeretünk arra gondolni, hogy mi is ilyenek vagyunk. Ami érdekes, és amit ez a film is mutat, hogy az ember a legjobb oldalát mutassa, sok munkával jár, majd kapunk egy képet arról, hogy az ember milyen is valójában, és a maszk lekerül róla. És utána mi lesz?

Igen, olvastam a könyvet, mielőtt David megkért, hogy szerepeljek a filmben. Az első gondolatom az volt, hogy ebből lehetetlen mozifilmet csinálni.

 

Minden ilyen jelenet felvétele sokáig tartott. A legtöbbet 60-szor csináltuk meg. A vége felé David és én már nagyon egy szinkronban voltunk és ez már csak 7 vagy 8 felvételt vett igénybe. Volt egy jelenet, amikor sétáltam a parton az anyósommal. Mindennek klappolnia kellett. Egyik nap ezt 45-ször, majd másnap 36-szor vettük fel. Volt néhány ilyen alkalom. Ez egy jó lecke volt, hogy ne vegyünk fel valamit túl sokszor, mert az emberek el kezdenek kérdezősködni.

A legközelebb a Scott Peterson sztori áll. Az ő történetét más szemszögből nézték. A gyászoló férj...egy potenciális gyanúsított. Filmes szatíra, mint egy kultúra, hogy megszállotjai vagyunk ezeknek a krimiknek.

 

*Scott Peterson: 2004-ben elítélték felesége meggyilkolásáért. A feleség eltűnése után, hetekig keresték. Peterson mosoly és könnyek között beszélt a sajtóban feleségéről. A hasonlóság nemcsak a történet miatt érdekes...*

Mi vonzott a legjobban a szerepben?
David Fincher volt a fő vonzerő. Mint színész úgy döntöttem, együtt akarok dolgozni a rendezővel, mert nagyon, nagyon, nagyon hiszek benne. Megkaptam a szerepet, aki egy szokásos normális vagy unalmas ember, és ő okozza a gondokat. Az, hogy felkeltem a közönség figyelmét, amíg ezeket a kérdéseket kapom, és a figyelmüket megtartom, addig valóban vonzó.

Talán a képregény franchise, már csak Batman miatt is, aki az 1930-as évek óta állandó része az amerikai kultúrának. De bárhogy építesz fel egy karaktert, amikor a közönségnek már van egy szilárd meggyőződése arról, hogy milyennek kell lennie, mint a "Fifty Shades"-ben vagy a "Star Wars"-ban. Ez lehet egy eszköz és kihívás is. Bárki, aki ezt vállalja, szembe kell néznie ezzel a kihívással. Az igazság az, hogy minden összeolvad, ha az emberek látják a filmet.

 

Nos, én nem tudom, hogy a többiek hogy voltak ezzel. Bármikor, ha olyan ruha van rajtam, amely korlátoz, kihívás úgy jól kinézni, hogy közben nem látszódik a korlátozás.