A Bosszúállók szelleme visszatért

Kevin Feige - a Marvel Stúdió kreatív vezérigazgatója - az Amerika Kapitány: A tél katonája kapcsán többször is nyilatkozta azt, hogy a II. fázis filmjeivel a kísérletezés korszakába léptek. Nem akarnak többet a megszokott mederben halászni. Ez alól talán a Thor: Sötét világ a kivétel, aminek sajnos nem sikerült megújulnia. Bár hozzá kell tenni, hogy önmagához képest Alan Taylor rendezése is lépett egyet előre. Kevin Feige optimista szavainak első bizonyítéka a pajzsos szuperhős második önálló kalandja volt, ami tényleg lesöpört a bábukat a Marvel sakktáblájáról. Ezúttal nem akartak annyira elrugaszkodni a valóságtól, inkább egy hitelesebb, politikai-thriller vonalon lavíroztak, némi szuperhősös hozzávalóval megfűszerezve. A megújulás újabb lenyomata A galaxis őrzői, ami érezhetően visszanyúlt Joss Whedon örökségéhez. James Gunn remek érzékkel belátta azt, hogy egy két lábon járó fával és egy beszélő mosómedvével nem lehet a realitás talaján maradni. Csak úgy, mint a Bosszúállók esetében, A galaxis őrzőinek is a legerősebb fegyvere - a látványon kívül – a humora, ami kovalens kötésként tartja egyben a „szedett-vedett atomokból álló molekulát”.

Star-Lordékkal még a végtelen űr sem olyan hideg és barátságtalan

Valószínűleg James Gunn is ugyanarra a „főzőtanfolyamra” fizetett be, mint amire anno Joss Whedon. Csak ezzel lehet magyarázni azt, hogy a film rendezőjének is a birtokában van a tökéletes űropera elkészítésének a receptje. Amíg a drámai jelenetekből álló hozzávalókat - bölcsen - csak foghíjasan használta, addig a humort kíméletlen mennyiségben öntötte bele a serpenyőjébe. Ennél fogva sikerült megsütnie a 2014-es blockbuster szezon legszórakoztatóbb filmjét. De miről is szólt pontosan? Dióhéjban arról, amiről minden szuperhősfilm: a világ – esetünkben a Galaxis – megmentéséről. Ehhez pedig a legfurább figurákból álló csapatra van szükség. Ahogyan Loki a Bosszúállókban a teljes emberiséget akarta leigázni, úgy Ronan a saját bosszúját követte, aminek érdekében szövetségre lépett Thanos-szal is. A feltételek roppant egyszerűek voltak: ha a Vádló megszerezi a rejtélyes gömböt, cserébe ő elpusztítja az ellenségeit. Természetesen Star-Lordék ezt nem hagyják, akik némi közjáték után, összefognak a Galaxisukat fenyegető legnagyobb árnyékkal szemben. Önmagában a forgatókönyv dramaturgiai váza nem hozz semmi újat a szuperhősök világában, ám azokkal a jelenetekkel, amelyekkel kitöltötték az üres lapokat – és a hézagokat -, már teljesen más színben tünteti fel James Gunn produkcióját. Annak fényében, hogy a rendező nem akarta túl komolyan venni magát – miért is tette volna? – abszolút lélegzik a film. Minden jelenetből és párbeszédből sugárzott az, hogy szívvel, alázattal és mérhetetlen rajongással készítették el. Rég látott gördülékenységgel haladunk előre a történetben, amin egy percig nem érződik az, hogy véres verejtékek árán, erőlködéssel „tákolták volna össze”. Erre a jelenségre talán jól illik azaz írók körébe agyonhasznált kifejezés, hogy a (forgató)könyv írta meg saját magát.

A humorral is remek érzékkel bántak, köszönhetően annak, hogy nem egy vér komoly űrdrámát, csak egy laza „csapatépítőt” akartak tartani. Külön kiemelendő, hogy a szereplők a legfeszültebb helyzeteket is egy-egy jól érzékkel ellőtt „poénlövedékkel” oldták fel, amelyek kíméletlenül belefúródnak a nézők rekeszizmaiba. Joss Whedon-hoz hasonlóan, James Gunn is jól bánt a figuráival. Bár nem kaptak egyenlő játékperceket - például Star-Lordhoz képest Drax kevesebb „levegőt” kapott-, mégis mindenki a helyén volt a történetben. Szépen és világosan domborították ki a karakterek egyéni jellemvonásait. Például Rocket esetében erőteljesen érvényesültek a taktikai képességei- a csípős, gonoszkodós humoráról nem is beszélve -, amik révén nem egy esetben kerültek ki a pácból. Mindent leszámítva a történet vezérkaraktere Peter Quill, avagy Star-Lord volt. Ízelítőt kaptunk a tragikus gyermekkorából és egy rövid jelenet erejéig azt is láthattuk, hogy miként rabolták el a Földről.Ami külön kiemelendő, hogy Ronan, a Vádló az eddigi legjobb mozis Marvel nemezis. Megjelenése tekintélyt parancsoló volt, és végig uralta is a jeleneteit, ami Lee Pace teljesítményét dicséri. Egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy James Gunn sem találta meg még a megfelelő módszert arra nézve, hogy miképp kell egy karakteres rossz fiút méltómódon hűvösre tenni, bár elég közel járt a megoldáshoz. Ami a színészeket illeti: Chris Pratt remekül helyállt a szerepben. Nem csak a figura humoros oldalában lubickolt, hanem a drámai, lelki mélységeibe is hitelesen bukott alá. Zoe Saldana-nak továbbra is jól áll az űr, Vin Diesel bebizonyította, hogy egy fának is van humora, Dave Bautista pedig kellemes csalódást okozott. Egyedül azt sajnálom, hogy a szinkron miatt nem élvezhettük Bradley Cooper mély orgánumát, ami az angol nyelvű előzetes tolmácsolása szerint nagyon is passzolt Rocket-hoz. És ezzel el is jutottunk a film legnagyobb hibájához, a szinkronhoz. Általában nincs bajom a magyar szinkronnal, szerintem elég ügyesen és jó érzékkel tudják megtalálni a színészekhez a megfelelő magyar hangokat, ám ebben az esetben nem kellett volna erőltetni. Rocket a hangja miatt veszített pár pontot a vonzerejéből, a nevek és különböző „szakkifejezések” fordításával pedig nagyon hadilábon álltak. Akkor a közönség soraiban is végig futott a magyar szitokszótár egyik legnépszerűbb kifejezése, amikor először hallottuk meg, hogy Star-Lord-ot magyarosították Űr-Lordra, Rocket-ra pedig a nem túl hálás Mordály nevet biggyesztették.

Páratlan látványvilág

A film vizuális megjelenítése is egészen fantasztikus volt. Azáltal, hogy a csapat is nagyon különcfigurákból tevődött össze, mintha az űrnek is más színezete lett volna. Kevésbé sötét, kevésbé élettelen. Főleg IMAX technikával ajánlott a megtekintése. Színes, szagos volt az egész, a végső csatáról nem is beszélve. A csapat két CGI karaktere – Rocket és Groot – is hibátlanul lett megjelenítve, pedig az arcjátékuk közeli mutatásával benne volt a rizikó, hogy itt-ott ki fog lógni a lóláb, de szerencsére erre nem került sor.

Még a 3D is tudott hozzáadni az élményhez. A távoli felvételek esetében valódi mélysége volt a jeleneteknek, ráadásul nem egyszer lehetett érezni azt, hogy húzz befelé a film.

Máris beköszöntött a húsvét, avagy easter egg-ek mindenhol!

A rajongók számára Kánaán lehetett A gyűjtőnél tett rövid látogatás, ahol egy sor rég látott „kedves barát” nézett vissza ránk a terrárium alakú börtönből. Többek között felismerhettük a háttérben a Chituri egyik „katonáját”, aki a társaival együtt a Bosszúállókban változtatták betonmorzsává New York olajfoltos flaszterjét. Mellette kapott „apartmant” a Sötét Elfek egyike, aki a fajtársaival igencsak megkeserítette Thor életét. Ezen kívül rövid időre visszatért a Tesseract és az Aether is, amik mind-mind részesei az Infinity Stone-oknak, amik segítségével Thanos majd összerakhatja a Végtelen Kesztyűt. A gömb ilyen téren nagyon fontos szerepet játszik a történetben, nem véletlenül megy érte a vérre menő küzdelem. A rajongói kikacsintásokon túl A gyűjtő szerepeltetésével James Gunn-nak nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy fenntartsa a Marvel filmek között húzódó kontinuumot, éreztetve azt, hogy ezek a történetek - hiába vannak közöttük időnként több millió fényév távolság - szerves részét képezik a Marvel „élet fájának”, aminek a tetején Thanos néz le ránk mosolyogva.

A látottak alapján azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem ok nélkül tört ki a nagy „mosómedve-vírus” a tengerentúlon, ugyanis ez a film minden jelenetében a vegytiszta, önfeledt, stressz űző szórakoztatásra törekszik, ami maradéktalanul sikerül is neki. Kiváló, hűsítő szórakozás a tikkasztó nyári hőségben! 

A galaxis őrzői

színes, szinkronizált amerikai akciófilm

Eredeti cím: Guardians of the Galaxy

Főszereplők:
Chris Pratt - Star-Lord
Lee Pace - Ronan, a Vádló
Bradley Cooper - Rocket Raccoon hangja
Vin Diesel - Groot hangja
Zoe Saldana - Gamora
Dave Bautista - Drax, a Pusztító
Forgatókönyvíró: James Gunn, Chris McCoy, Nicole Perlman
Rendező: James Gunn
Mozibemutató: 2014. augusztus 14.
Játékidő: 122
Korhatár: 12

Forgalmazó: ForumHungary