Az előzetes és Mr. Curtis eddigi munkái (Igazából szerelem, Bridget Jones filmek, Sztárom a párom) miatt nagyon vártam a filmet. Kedvelem forgatókönyvi munkásságát (többségében inkább írt, mint rendezett), filmjei időállóak, és bármikor kedve támad az embernek megnézni egy Igazából szerelmet, mindig kellemes érzés tölti el.

Richard Curtis romantikus filmjeiben a karakterek jellemvonásai nem rugaszkodnak el a valóságtól, amitől csak még jobban bele tudja élni magát az ember. Nagyon emberközeliek és szerethetőek. Nos, nincs ez másképp az Időről időre filmben sem, csak annyi a különbség, hogy itt a főszereplő időutazó.

Az időutazásra képes fiú története egyszerű, a korábbi időutazós filmekkel ellentétben nem a múltat keresi, mint Ashton Kutcher a Pillangó - hatásban, és nem is időgéppel utazik, ahogy tette azt Michael J. Fox a Vissza a Jövőbe című filmben és még tudnám sorolni.

Tim (Domhnall Gleeson) egy átlagos srác, aki béna a csajozásban. A külsője se olyan megnyerő, és ügyvédként dolgozik. Unalmas és középszerű. Ám, mikor apja (Bill Nighy) közli vele a 21. születésnapján, - mintha belépőt kapna egy jobb életre - a család férfi tagjainak van egy különleges képessége, és ahogy édesapja, úgy Tim is képes utazni az időben, de szigorúan csak a múltban. A vörös hajú srác egyből a csajozásra gondol, de nem minél többet szeretne meghódítani, csak a nagy Ő-t szeretné megtalálni és meghódítani. Mary (Rachel McAdams) személyében rá is talál a szerelem. Ne gondoljuk, hogy a történet ennyiben kimerül. Ugyan Tim nem vágyik nagy dolgokra, és óvatosan alakítja a dolgokat, ettől függetlenül a világ rendjét néhol megbolygatja döntéseivel, kiszámíthatatlan lépéseivel. Időről időre ő is magabiztosabb lesz, és rájön, hogy nem oldhat meg mindent az időutazással, mert a jelenben is képes rá.

Brendan Gleeson karaktere egy naiv és csajozásban szerencsétlen figura, aki a történet végére szerelmes férfivá válik. Nekem szimpatikus volt, hogy inkább egy karakteres, bájos arcú srác játszotta el a főszerepet, és nem a tipikus „szépfiú”, mint Hugh Grant annak idején. Rachel McAdams inkább mellékszereplő, de romantikus kisugárzása és édes mosolya még mindig elvarázsolja a férfiakat. Curtis előszeretettel veti be Bill Nighy-t, így tette ezt most is, akinek a feltűnése mindig parádés és megmosolyogtató.  

Egy rendkívül egyszerű gondolatot fogalmaz meg az Időről időre, amit nem ártana időről időre elővenni és aszerint élni (amit ide nem írok le, mert sokkal hatásosabb megnézni a filmet). Végig arra vártam, hogy jöjjön a nagy durranás, a nagy dráma vagy következménye a múltbéli változtatások miatt, és rá kellett jönnöm, hogy ilyen nem kell bele, mert akkora hatása van a mondanivalójának, hogy ettől lesz kerek. Ugyanis az Időről időre okosan végig gondolt üzenete minden egyes lépésben ott rejlik: 

„Úgy élek minden napot, mintha az lenne az utolsó napja az én nem mindennapi, mindennapi életemnek.”

Ha eddig nem tudtad mitől leszel boldog ember, vagy mitől lesz jó a párkapcsolatod, akkor Richard Curtis útmutatója segít ebben. Az Időről időre a szerelemről és az időutazásról szól, és ez a romantikus vígjáték a végén arra lyukad ki, hogy a boldogsághoz nem is kell az időben utazni. Ez minden idők legromantikusabb és legokosabb időutazós filmje.