Remek karakterexpozíciók sokasága

A második szezon eleje nagyon nehezen indult, holott időrendben pontosan ott folytattuk, ahol az előző évad végén abbahagytuk. A cliffhangert meglepően gyorsan és látványosan oldották fel. Mindez súlyos áldozatokkal járt: elvesztettük Firestorm-ot. Barry a bűntudattól rövid időre egyedül próbált meg boldogulni a város bűnözőivel. Ezen a ponton lehetett jogosan attól tartani, hogy az egész sorozat a habkönnyű drámázásból átmegy szirupos szenvedésbe. Szerencsére nem így történt: a harmadik epizód környékén Barry Allen, a nevéhez méltóan, nagyon gyorsan összeszedte magát, olyannyira, hogy jelenleg az előző szezonnál is szórakoztatóbb évadot fut.

Ebben nagy szerepe van a szerteágazó, izgalmas történetnek és az új nemezisnek. Azzal, hogy a szingularitással párhuzamos világegyetemek születtek - Föld 1. és 2. - a kreatív megoldások tárháza jóformán  kimeríthetetlen. Igyekszenek is mindent megtenni, hogy a lehető legtöbbet kisajtolják ebből a koncepcióból. Remélni merem, hogy ezt a történetívet átmentik egy esetleges harmadik szezonra, mert bőven van benne több is, kár lenne elsietni és elpazarolni.

Zoom behozatala telitalálatnak bizonyult

Már az Ellentétes Flash-t is kedveltem: erőteljes volt az érzelmi híd közte és Barry között. Emellett a szuperhős egyik leghíresebb nemeziséről van szó (ajánlom, hogy nézzétek meg a Justice League: The Flash Paradoxon-t, sok mindent meg tudhattok kettejük kapcsolatáról). Az ügyeletes rosszfiú, Zoom nem csak köröket, hanem kilométereket ver a sárga ruhás gyorshajtóra. Megjelenésében, modorában és motivációjában is közel áll ahhoz, amit ijesztőnek lehet nevezni. Utóbbi miatt tűnik igazán legyőzhetetlen ellenfélnek, mert, akit nem érzelmi, erkölcsi, személyes célok vezérelnek, azt nehéz megfélemlíteni. Már pedig Zoom-nak „csak” az a célja, hogy a leggyorsabbá váljon, semmi több. Amíg tavaly az Ellentétes Flash csak Barry képességei révén akart visszajutni a saját idejébe, addig Zoom mindenképp el akarja pusztítani Central City skarlátvörös jótevőjét.

Szerencsére nem csak ellenségekből, barátokból sincs hiány: egyrészt beviharzott, vagyis inkább betotyogott Jay Garrick - a képregény-történelem első gyorshajtója, aki az 1940-es füzetben debütált először - és Wally West is. Kid Flash szerepe egyelőre kimerült annyiban, hogy egy szappanoperás fordulattal - az eltitkolt gyerek visszatér - megérkezett a városba. Az évad vége felé bizonyára ki fog derülni, hogy mi az írók szándéka a karakterrel, és megkapja a gyorshajtó-képességet. Szegény Joe: már két fia is önkéntes igazságosztó lesz. Továbbá megszületett az új Firestorm is, aki csak pár epizódos eredettörténetet kapott a sorozatba, mert vele nagyobb, ambiciózusabb tervek vannak: a januárban induló Legends of Tomorrow sorozat egyik alap szuperhőse lesz, ahol, többedmagával, azzal a Vandal Savage-zel kell majd felvennie a harcot, aki alaposan megnehezítette Oliver és Barry életét a 2015/16-os szezon első crossover epizódjában.

Aminek abszolút örültem, és bizonyára nem voltam ezzel egyedül, hogy Tom Cavanagh visszatért az általa kiválóan megformált Harrison Wells szerepében. Mint ismeretes, a professzor tavaly végül csúfos halált halt – így jár az, aki a saját vérvonalát fenyegeti -, ám az írók nagyon ügyesen megtalálták a módot arra, hogy visszahozzák a színészt az élők soraiba. Immár tényleg Harrison Wells-t, és nem Eobard Thawne-t alakítja.

Két okból is szükség van a jelenlétére: az egyik, hogy messze ő a legjobb színész a sorozatban. A másik, hogy Barry-nek a kezdetektől fogva szüksége volt/van/lesz egy mentorra, egy team leader-re, aki irányítja, egyengeti az útját. A fiatalokból álló különítménynek szüksége van egy bölcs, iránymutató kézre, egy olyan gondolatszikrára, ami csak egy sokat látott és tapasztalt ember agyából pattanhat ki, s amiből később Cisco halálos fegyvert készíthet. Hiába na: a megszokás miatt az írók csak nem bírták ki, hogy újfent ne árnyalják Tom Cavanagh karakterét annyira, hogy a néző azt gondolja:újra Barry ellen fordulhat. Meglátjuk, mindenestre ezúttal tényleg minden oka megvan arra, hogy ezüst tálcán kínálja fel mentorálltja fejét Zoom-nak.

Nagyon értékelem azt is, hogy a közvélemény nem felejti elértékelni Flash-t, mindazért, amit eddig a városért tett. Ez a fajta köszönetnyilvánítás az Arrow-ban nincs meg, jó lehet, hogy a csuklyás Robin Hood hidegvérű gyilkosként kezdte a pályafutását. A The Flash-ben viszont hamar elfogadták a természetfeletti képességeket, azóta pedig megtartották az első Flash Napot, és skarlátvörös Barry Allan-é lett a Város Kulcsa, sőt brandelték is a nevét: a helyi kávézóban a nevével fémjelzett italokat lehet vásárolni.

Mielőtt túlságosan is nagy lenne az öröm, azt azért mindenképp el kell mondai, hogy a dráma továbbra is nagyon kétdimenziós. Ugyanolyan felületes, mint az Arrow-ban, annyi pozitívummal, hogy egyelőre nem próbálnának többek lenni annál, mint, amit mutatnak.

További negatívum, hogy a fél évados cliffhanger eléggé semmilyenre, színtelenre-szagtalanra sikeredett. Felvezettek ugyan egy érdekesnek ígérkező jövőképet, és megnyitottak egy újabb történetszálat, ám jól láthatóan nem akarták elrontani a karácsonyi pulykaizét azzal, hogy a nézők összeszorult, görcsölő gyomorral várják a folytatást. Kár, mert egy kicsivel több izgalmat simán kibírtunk volna.

Érdekességek a The Flash-világában

Erről keveset beszéltünk még, de a sorozat készítői rengeteg kisebb-nagyobb utalást rejtettek el a sorozatban, amit tényleg csak a legelvakultabb rajongók vehetnek észre. Például itt van rögvest Barry Allen édesapja, Henry Allen, aki az első évadban kapott fontos szerepe: jóformán ő volt a katalizátora, kiváltó oka fia szuperhőssé válásának. Kevesen tudhatjátok, de a karaktert megformáló színész, John Wesley Shipp számára egyáltalán nem volt ismeretlen a DC-univerzum, ugyanis a CBS The Flash című sorozatban egy éven keresztül formálhatta meg a gyorshajtót.

Rendre emlegetni szokták a sorozatban – az Arrow-ban is! – egy népszerű gyorséttermi-láncot, a Big Belly Burger-t. Általában Harrison Wells van megőrülve ezért az ételért, ám az az igazság, hogy ez az étterem első ízben Coast City-ben ütötte fel fejét. Ez a város Hal Jordan, avagy a Zöld Lámpás felségterülete. Nem először kaptunk már utalásokat róla, így valószínű, hogy hamarosan vagy Central- vagy pedig Starling City-be le fog végre szállni!

A szerkezeti felépítés a régi, a látvány továbbra is remek

Hiába tűnik úgy, mintha a Flash egy folyamatos, megszakítások nélküli történetet mesélne el, a széria gerince továbbra is megmaradt a darabos, egy eset-egy ügy szerkezetnél. Igaz, az epizódok szigorúbban, és szorosabb módon illeszkednek a főszálunkhoz. Úgy látszik, hogy a The CW-nál az idényelején kiadták a „parancsot:”: a szezon töltelék, filler epizódjai jobban simuljanak bele az összképbe. Ezzel magyarázható az is, hogy a Supernatural elég jól muzsikál idén, és az Arrow fél évad zárója sem okozott csalódást. Utóbbi esetében, ha tényleg meg merik végre lépni azt, amit előzetesen belengettek, akkor érdemes lesz Oliver történetét is sokkal aktívabban nyomon követni.

A kivitelezés továbbra is Central City-ben a legerősebb. Látszik, hogy a csatornától sok pénzt kapnak, amit nem csak a látványra, hanem a harci jelenetek fejlesztésére is és díszletépítésre költenek. Továbbá jó látni, hogy változatosak a helyszínek.

A második szezon továbbra is hozza azt az elvárt szintet, amihez az első évadban hozzászokhattunk. A történet még jobb, a nemezis még kegyetlenebb, az epizódok még tartalmasabbak. A zárás pedig, ha nem is túl erélyesen, de felkeltette a kíváncsiságomat. Ott leszek a folytatásnál, mert a skarlátvörös gyorshajtó továbbra is kiváló limonádé-szirupos szórakozást nyújt. Nektek, hogy tetszik eddig a második évad?