Refn a saját életművéhez hűen ismét a rideg és lassú rendezési eszközökkel operál és továbbra is képtelen elszakadni a karakterei antihős attitűdjeitől. Ilyen a főszereplő, Julian (Ryan Gosling) karakterisztikája is, aki a testvére gyilkosain igyekszik bosszút állni, mindezt unorthodox anyja (Kristin Scott Thomas) parancsára. Az alapkoncepció a tipikus ázsiai bosszúfilmek zsánerét követi, ami önmagában már lerágott csont, de a rendező mögöttes tartalmakkal és szimbólumokkal teletűzdelt cselekményvezetése egyedivé és különlegessé teszi a filmélményt.

A rébuszokban elbeszélt történet nagy erénye, hogy a nézőt magasabb, szellemi szintű gondolkodásra készteti. Refn ars poeticaja (silence is cinema), hogy képekkel üzenjen, nem pedig a szavak erejével. Így meséli el históriáját Isten és Ördög párharcáról, amelynek középpontjában a halandó ember áll. A földi halandó, aki a menny és pokol között tobzódik, próbálja megtalálni a helyes erkölcsi utat, és elérni a bűnbocsánatot. Az ítélkező ex-rendőr kapitány (Isten szimbóluma) Chang, a távol-keleti mocskot és bűnözést igyekszik felszámolni, sajátos végtag csonkoló módszereivel. A főhős anyja (Ördög szimbóluma) Crystal, pedig gátolja fiát a megtisztulás útján, azzal, hogy folyamatos lelki terrorban tartja és lehetetlen missziók teljesítésével bízza meg. A főhős némasága, és szellemi fogyatékossága gyerekkori traumáiból ered, melyektől képtelen elszakadni. Inkonzisztens viselkedés hatványozottan kihat az emberi kapcsolataira, és a kozmoszhoz való viszonyára is. Egy antihős belső őrlődését láthatjuk, amint próbál a kilátástalanságból feltörni, hogy megbocsátást nyerjen, de a háttérben meghúzódó „anya komplexus” fogalma még jobban a lelki összeomlás szélére sodorja. Ha engedünk a filmnek, akkor frusztráló és nyomasztó érzéseket kelthet bennünk az, hogy a históriának nincs eleje és nincs vége, a karakterek a teljes semmisség felé tartanak, és lázasan küzdenek az elérhetetlen megváltásért.

A film vizualitásáról csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Lerry Smith a klasszikus kinematográfia alkotó mestere, Refn-nel párosulva hipnotikus arany, vérvörös és kék neonban vibráló képeket komponáltak. Akik fogékonyabbak a mozgókép művészetének ezen oldalára, azok nem fognak csalódni a látványban. A delejező képeket remekül egészíti ki Cliff Martinez (Red Hot Chili Peppers ex-dobosa) ambient minimal lassú ütemei. A végletekig kitartott jelenetek már ismerősek lehetnek a western rajongóknak, ugyanis a képi világ erősen hajaz erre a zsánerre.

A film helyszínéül szolgáló thaiföldi Bangkok városa remek képet ad egy western-szamuráj hibrid mozinak. A mocsokban fürdő utcák, piroslámpás negyedek és drogkereskedők luxus apartmanjaik kiválóan asszisztálnak a komplex-egész látványvilághoz. Például, szemet gyönyörködtető, ahogyan a kamera lassan elúszik egy kék neonfényben vibráló bordély előtt, miközben a thaiföldi prostituáltak a kuncsaftjaikkal kéjelegnek. 

2013-as „gengszter mozi” a nyugati kritikusok kevésbé szívlelték, azonban a blockbusterek „szakértőitől” elvonatkoztatva bátran ajánlom azoknak, akik fogékonyak egy mély morális kérdéseket feszegető szellemi utazásra és a megigéző, hipnotikus képekre. Kicsit olyan érzést kelt, mint amikor elmegyünk egy múzeumba festményekben gyönyörködni. Megtekintésekor az erős idegezet melegen ajánlott!

Csak Isten bocsáthat meg

Eredeti cím: Only God Forgives

Rendező: Nicolas Windig Refn

Operatőr: Lerry Smith

Zene: Cliff Martinez

Szereplők: Ryan Gosling, Kristin Scott Thomas, Tom Burke, Byron Gibson, Gordon Brown, Yayaying Rhatha Phongam, Vithaya Pansringarm

Hossz: 90 perc

Korhatár: 18 éven aluliaknak nem ajánlott

Hazai bemutató: 2013. augusztus 8.