Mint minden ördögűzés és amerikai "szellemes" humbug természetesen igaz történeteken alapszik, ez itt sincs másképp. Egy 2010-es iraki háborús bevetés alatt, három katona egy sivatagi alagútban találja magát, ahol egy ördögien gonosz szellemi erőt fedeznek fel. Az incidens után a megzavarodott tengerészgyalogosok nekitámadnak egy tábori papnak, aminek következménye miatt haza zavarják őket a hűvösre. A büntetést letöltött démonok egy szobafestő vállalkozásba kezdenek, de az általuk felmázolt lakóházakba az ott maradt szellemi energiák tovább kísértenek. Egy hasonló esethez hívják  főhősünket (Eric Bana), aki a tipikus éjjelente járőröző és az elengedhetetlen nyomasztó múlttal rendelkező zsaru. A hányatatott sorsú és családi problémákkal küszködő yard érzékeny a spirituális bajokra, ezért megállás nélkül vonzza magához a démonok rémképeit. A konfliktus ott kezdődik, hogy az egyik megszállt katona felesége diabolikus üzenetet kap egy rejtelmes állatkerti gondozótól, majd hirtelen felindulásból egy árokba hajítja kisgyermekét. A sátánista rejtélyben nyomozás indul a titokzatos "démon" után, amihez csatlakozik egy szintén sötét múltat hátán cipelő pap.

A főhősök családja sosincs biztonságban, ha valami misztikum megkörnyékezi anyukát és a csemetét. A tipikus rendőr apa családi problémái már csontig lett rágva szinte minden komorabb hangvételű drámában és thrillerben is, csak Eric Bana a tapasztalatával tudja enyhíteni a kínos helyzetet. A rendkívüli lezserséggel "megáldott"  Mendoza pap elismert ördögűzőként segíti a new yorki nyomozó fakabátok munkáját.  Isten szolgája súlytalan karaktert kapott, a múltjában történt közhelyes pálfordulás semmi eredetiséget nem közvetített. A főhős igyekszik a mély démoni nyomás alól kikerülni és menteni a családját, de sajnos ennél nem mutat fel többet a szerep.

A klisékkel teli történet elbeszélése és megvalósítása jóval túlmutat a B kategóriás kisköltségvetésű tucat horrorokon. Látszik a készítők igyekezete, hogy egy jól felépített, megfelelően adagolt és logikus sztorit kapjunk. Azonban a két órába sűrített játékidő hemzseg a hibáktól. Horror-rajongóknál főbenjáró bűn a logikai bukfencekkel piszkálódni, mondván a zsáner filmjeinél nem az ésszerű cselekvések fontosak, helyette inkább a hangulat és a félelem kialakításán van a hangsúly. Az előbb említett hibákat megkerülve, az ördögűzős mozi egész jól teljesít a hangulatteremtés területén. A sötéttónusú, folyamatosan pislákoló - a megszokott horroroktól kicsivel eltérő -  képek komponálása  a mozi első harmadában pozitív érzéseket sejtet a folytatásra. Sajnos az erősen induló fabula, a titokzatos - vagy inkább súlytalan - jezsuita pap megjelenésével megszakad. Sablonos karakterének háttértörténetével semmit nem ad hozzá a hangulathoz és a misztikumhoz sem. A rejtélyes ősi démon eredete és célja végig szinte ismeretlen marad. Gondolhatták a készítők, hogy így még nagyobb feszültséget érhetnek el a nézőkben, de inkább ezzel a sztoriban csak egy nagyobb lyukat hagytak. Az igazi ördögi gonoszság fogalma sincs túlságosan körbejárva, így elveszíti motivációját a démon, és a kétdimenziós antikrisztusok közé kerül.

A műfaj eszközei a film elejétől a végéig jelen vannak: sorozatos jumpscare szcénák, a sötétből előtörnek megszállott emberek, mocorgó bútordarabok és mély sejtelmes sercegések. Egysoros poénok előtt és után rendszeresen kapunk félelmetes jelenteket. Ha átadjuk magunkat a filmnek, akkor képes megijeszteni minket és olykor feszültséget is generálhat bennünk. Mindenevő horror rajongónak kell lennünk ahhoz hogy műfaj kellékeit értékelni tudjuk. Csak akkor érezhető igazán stílusosnak a film, amikor a sátáni morajok közepette felcsendül a The Doors, Break on through to the otherside klasszikus slágere.  Ilyenkor érezhető hogy merészebb és egyedibb mozit nézünk. Akadnak még pozitív kilengései is a filmnek, például a zsáner állandó elhagyatott kísértetházait és elmegyógyintézeteit, lecserélték egy állatkertre, ami újdonságával képes volt egy kicsivel több hangulatot árasztani.

Tapintható a törődés és a nagyobb odafigyelés, látszik hogy nem tucat horrornak szánták, azonban addig nem képes kiemelkedni, amíg le nem vetkőzi a zsáner kliséit. Egy forró nyár esti rettegéshez tökéletes választás, de az igényesebb kivitelezés ellenére sem tud eredetit és maradandót alkotni. Scott Derrickson - a rendező - két évvel ezelőtti Sinistere egy jóval merészebb és hangulatos alkotás volt, a bravúrt sajnos nem sikerült megismételni. 

Távozz tőlem, Sátán!

Eredeti cím: Deliver us From Evil

Színes, amerikai horror, thriller

Szereplők: Eric Bana, Olivia Munn, Lulu Wilson, Joel McHale, Edgar Ramírez

Hossz: 118 perc

Korhatár: 18 éven aluliaknak számára nem ajánlott

Producer:
Jerry Bruckheimer

Forgatókönyv:
Scott Derrickson & Paul Harris Boardman

Fényképezte:
Scott Kevan

Vágó:
Jason Hellmann

Rendezte:
Scott Derrickson

Mozibemutató: 2014. július 10.