Scott McGehee és David Siegel tudja, hogy hogyan kell egy lélekemelő, intelligens drámát készíteni

Bármit is akarunk csinálni az életben, egy valamiben biztosak lehetünk: piszok nehéz valamit a nulláról elkezdeni, felépíteni. A filmkészítésre is ugyanez vonatkozik. A nyitó jeleneten van a legnagyobb hangsúly, ugyanis nagyjából 10-15 percnyi ideje van a rendezőnek arra, hogy megnyerje magának a közönséget. Ezalatt a rövid idő alatt kell megteremtenie a hangulatot, a történet atmoszféráját.

A rendezőknél általában megvan ez a képesség, de csak kevesen vannak azok, akik ténylegesen használni is tudják ezt a „fegyvert”. Szerencsére a Maisie tudja c. filmet jegyző rendezőpáros, Scott McGehee és David Siegel maximálisan ki tudják használni a nyitójelentben rejlő potenciált. Már akkor beszippantott a film, amikor Maisie és édesanyja (Julianne Moore) meghitt, rövid pár perces jelentét néztük. Volt az egészben egy megfoghatatlan varázslat, némi feszültséggel megspékelve.A történet egy olyan családmodellből merít, ahol a gyerek csúnyán megsínyli azt, hogy a szülők nem tudnak jól kijönni egymással. Maisie (Onata Aprile) is egy ilyen kislány, aki áldozatául esik szülei válásának, ugyanis fegyverként használják arra, hogy egymásnak ártsanak. Egyik elhelyezési tárgyalás követi a másikat, és hiába száll apáról anyára a gyerek felügyeleti joga, igazából egyik sem törődik vele. Csak birtokolni akarták. Talán Maisie fogalmazta meg a legjobban az egész szitut:„Apu elvette a dadát, ezért a bíróság házasságra ítélte anyut.”

Pedig attól, hogy Maisie gyerek, még nem ostoba. Sőt! Sokkal jobban érzékeli a környezetében végbe menő változásokat, mint azt gondolnánk. Hiába nem tudja még felfogni, hogy mi zajlik körülötte, érzi ő is, hogy nincs igazi helye sem az apja, sem az anyja mellett. Pedig mindketten a maguk módján szeretik, ehhez nem férhet kétség.

Mégis a sors iróniája az, hogy a szülei között lévő harc hozta meg számára a boldogságot Lincolni (Alexander Skarsgård) és Margo (Joanna Vanderham) személyében, akik megtestesítik a valódi szülők idealizált képét.A film legnagyobb erőssége az, hogy belőlünk, a nézőkből építkezik. Azért lesz olyan erős a lelki háttere az egésznek, mert a felszínre hoz rengeteg olyan emléket, érzést, amit már vagy elfelejtettünk, vagy szándékosan mélyre temettünk a lelkünk egyik sötét zugába. Így vagy úgy, de Maisie története mindenkiből előhozza a boldog vagy a keserű gyermekkor minden pillanatát. Hálát adunk azért, mert a mi szüleink törődtek velünk, gondoskodtak rólunk, vagy újra elátkozzuk őket, amiért semmibe vettek minket. Ez pedig olyan katalizátor, amitől a film nem csak egyszerű mozivá, hanem igazi nosztalgia-túrává változik.

Spoiler nélkül elmondhatjuk, hogy a vége egyszerűen tökéletes: nem magyarázza túl és nem akar mindenáron naplementés Happy End-et. Ahogy mi sem. Egyszerűen megelégszünk azzal is, hogy Maisire így vagy úgy, de rátalálhat a boldogság.

Onata Aprile az új Dakota Fanning!

Amióta Dakota Fanning érett nővé cseperedett, kiadóvá vált a legjobb gyerekszínész-pozíció. Most itt az új trónkövetelő, aki egészen elképesztő módon szellemült át a szerepében. Olyan érzésünk volt a játékát nézve, mintha nem is egy mozifilm, hanem inkább egy dokumentumfilm főszereplője lenne, ahol rendezői instrukcióktól mentesen teszi a dolgát. Profizmusa mellett pedig megmarad egy nagyon cuki kislánynak. Fantasztikus, hatalmas tehetség, nagy jövő állhat előtte.

Onata Aprile mellett lubickol az egzaltált, kiégett rocksztár szerepében Julianne Moore is. Az ő szerepe azért igazán érdekes, mert a film elején sajnáljuk, a közepe táján eltávolodunk tőle, a végére pedig konkrétan a bukásáért szorítunk. Ez pedig az ő teljesítményét dicséri, mert folyamatosan képes arra, hogy érzelmeket váltson ki és ne maradjon egy pillanatra sem közömbös. Nem úgy, mint Maisie apja (Steve Coogan) esetében, aki annak ellenére, hogy milyen mértékben befolyásolja a történetet, hihetetlenül súlytalan maradt.

Dicséretet érdemel még Stellan Skarsgård (Bosszúállók, Thor, Nimfomániás) fia, Alexander Skarsgård is. A True Blood-ban már felfigyeltünk a tehetséges fiatalemberre, aki itt teljesen hitelesen tudja hozni az esetlennek látszó, befolyásolható férfit, akinek hatalmas szíve van és a daduson kívül ő a másik, aki nem csak mondja Maisienek, hogy szereti, hanem érezteti is vele.

Összességében fantasztikus alkotás, aminek bizonyára vannak hibái is, de kit érdekel, ha közben egyaránt megmozgatja a szívünket és a lelkünket is. Jobb volt, mint bármilyen erős kávé! 

MAISIE TUDJA (12)
(What Maisie Knew,  2012)

amerikai filmdráma, 

99 perc,

rendező: David Siegel, Scott McGehee
producer: Daniel Crown, Daniela Taplin Lundberg, William Teitler, Charles Weinstock

Szereplő(k):
Onata Aprile (Maisie)
Julianne Moore (Susanna)
Steve Coogan (Beale)
Alexander Skarsgard (Lincoln)
Joanna Vanderham (Margo)