A Fogságban az előzetes alapján nem tűnt túlságosan ígéretesnek számomra. A maga két és fél órájával egy gyerekrablásos sztorihoz túl hosszúnak tűnt és kevéssé eredetinek. Nos, ekkorát rég tévedtem. Már a kezdés baljóslatú, az első másodpercektől érezhető az az elképesztően nyomasztó légkör, amit egy pillanatra sem veszít el a film. Ettől függetlenül az első negyed óra viszonylag békésen telik el, a hálaadás napjának eseményeit nézhetjük meg. Nincs semmi túlcicomázott családi idill, az egész hátborzongatóan valószerű. Mintha egy hús-vér családot kameráztak volna be. Ez az egyik oka annak, hogy ennyire jó ez a film, nem tudunk eltávolodni a szereplőktól, szkeptikusan nézni őket, ugyanis nem járja át őket a hollywoodi létidegenség. Aztán beüt a krach és teljesen elszabadul a pokol. 

A kicsi Anna és barátnője, Joey egyszer csak váratlanul eltűnik. Az egyetlen nyom az a lakókocsi, amit a lány bátyja az utcában látott állni. A rendőrség egyből rááll az ügyre, Loki nyomozót (Jake Gyllenhaal) bízzák meg az esettel. A színész tehetségében sosem kellett kételkedni, ezúttal is elképesztően hozza a formát. A szemtikkelésére külön érdemes odafigyelni, egyszerűen zseniális. A nagy vásznon még a legapróbb arcrándulásai és mozdulatai is remekül észrevehetőek, ennyire rég hittem el egy színésznek, hogy ő valójában az, akit a vásznon látunk belőle. A Zodiákus című David Fincher moziban már láthattuk sorozatgyilkos után nyomozni és én akkor is imádtam ebben a szerepkörben. A különbség csupán annyi, hogy az egy igaz történet volt, míg ez fikció. Mégis inkább a Fogságbant érzem igaznak, olyan mintha láthatatlan résztvevőiként egy épp zajló igazi ügybe csöppennénk. 

A másik nagy húzónév Hugh Jackman, aki  az eltűnt kislány édesapját alakítja. Örökös Farkaskodásán túllépve végre ismét igazi színészként láthatjuk, sőt megkockáztatom, hogy eddigi karrierje legjobb formáját hozza. A gyanusítottak személye is tökéletesen össze lett hozva, egyszerre rémisztőek, furcsák és visszataszítóak, mégis érdekesek, mintha csak David Lynch fejéből pattantak volna ki. A forgatókönyv tartogat pár meglepetést és csavart és tényleg nagyon jó a sztori, de ezt egy rossz rendezéssel és szereplőválasztással könnyen el lehetett volna rontani. Viszont ami mégis mesterművé teszi az egészet, az Denis Villeneuve munkája és az a fojtogató atmoszféra amit filmje köré teremtett. 150 percnyi tömény feszültség, egy másodpercre sem nyugodhat meg az ember, de nem is akar. Vannak felháborítő képsorok, de a Fogságban mégsem a látványra tette a hangsúlyt. A lelkünk mélyére hatol, éppen ezért sokszor már a szék karfáját szorongattam, vagy egymásba kulcsoltam a tenyeremet, annyira hatással volt rám. 

Ne számítsunk arra, hogy egy lépéssel a történet előtt járunk, mégha épp tudni véljük is a következő jelenetet, akkor is átvernek. Ezért természetesen csak hálásak lehetünk a készítőknek, mert ilyen egy remek film. Amikor vége lett a vetítésnek, egyszerre tört ki a sóhajtás a közönségből, de nem azért, mert rossz volt, inkább azért mert egy ideje levegőt sem mertek venni rendesen. A teremből kijőve még a nap sem süt ugyanúgy, nehéz szabadulni ettől az érzéstől, ami közben belénk költözik. Sajnos sokszor elfelejtik, hogy a film nem a pénz eszköze, hanem művészet. Szerencsénkre azonban vannak még ilyen hősök, mint Denis Villeneuve, akik megmentik a mozik szerelmeseit a teljes kiüresedéstől. A Fogságban igazi meglepetés, egy remekmű, kategóriájának egyik legzseniálisabb és legeltaláltabb alkotása. Innen kár is lenne menekülni, október 10-től legyetek két és fél órán át ti is Fogságban!

Eredeti cím: Prisoners
Műfaj: thriller
Rendező: Denis Villeneuve
Forgatókönyv: Aaron Guzikowski

Szereplők: Hugh Jackman, Jake Gyllenhaal, Paul Dano, Terrence Howard, Melissa Leo,
Viola Davis, Maria Bello
Bemutató dátum: 2013. október 10.

Előzetes korhatár-besorolás: 16 éven aluliak számára nem ajánlott
Hossz: 153
Feliratos