Kínzóan aktuális!

A mai, nagyon erősen digitális világunkban az okostelefonoknak hála egy lépést sem teszünk számítógép és internet nélkül. Elég csak kilépni az utcára, és rögtön elfogja az embert az az érzés, hogy egy sci-fi filmben élünk, ahol mindenki robotmódjára, gépiesen halad előre, miközben egy pillanatra sem veszi le a tekintetét a képernyőről. Ennek talán az lehet az oka, hogy a technológia fejlődése háttérbe szorítja az emberi szocializációt. Erre remek példa a közösségi portálok - kiváltképp a facebook - térhódítása, ami nem csak az internetet hálózta be, hanem a mindennapi életünket is. Ott tartjuk a kapcsolatot a barátainkkal, szeretteinkkel, ahelyett, hogy leülnék velük egy kávéra. Félre értés ne essen, nem vagyok sem fejlődés, sem pedig facebook ellenes, hiszen mindennek meg van a jó és az árny oldala is; csak aggasztó azt látni, hogy emberek ülnek egymás mellett egy bárban és ahelyett, hogy egymással csevegnének, néma csendben posztolnak valamit a profiljukra.

Kicsit azaz érzésem, hogy azáltal, hogy mobiljaink okosak lettek, az emberiség ezzel párhuzamosan egyre inkább kezd elbutulni. Pedig eredetileg nem ez volt a cél. Az ember meg akarja teremteni a saját Istenét? – tette fel a kérdést a filmben az egyik tudós Will Caster-nek (Johnny Depp).

Azontúl, hogy nyilván szerepet játszik benne az, hogy tényleg szeretnénk mindent irányítani és az uralmunk alá hajtani, azért az ember egyik legnagyobb álma az, hogy legyőzze a halált. Ha tényleg sikerülne elérnünk azt, hogy a halálunk előtt feltölthetjük az öntudatunkat az összes érzésünkkel, emlékünkkel és gondolatainkkal együtt, akkor tényleg halhatatlanokká válhatnánk. A világháló segítségével ott lehetnénk bármelyik laptopon, ipad-en és okostelefonon. Hiszen az igazi öntudattal rendelkező gép túllépni a biológia határait, és olyan kapuk nyílnak meg előtte, ami számomra felfoghatatlan. Erősen kisarkított hasonlattal élve önmagunk feltöltése már akkor elkezdődik, amint átmásoljuk a telefonunkról a fotóinkat a laptopunkra.

A nagy kérdés, hogy érdemes-e így élni? Örökké bezárva, elválasztva a szerelmünktől, akihez sosem érhetünk újra hozzá, sosem csókolhatjuk meg. És egyáltalán az embernek meg van-e a joga ahhoz, hogy felrúgja azt az egy dolgot, amiben tényleg mindenki egyenlő: a halandóságot. Hol van a határ, ameddig elmehetünk?

Majdnem kihagyott ziccer lett

Ilyen elgondolkodtató kérdéseket feszeget Wally Pfister a Transzcendens-ben, ahol nem csak Johnny Depp mesterséges intelligenciája elképesztően okos, de a film is egy intelligens, átgondolt alapötletre épít. Értelmes párbeszédekkel van tele, amivel tényleg mondani, üzenni is akartak valamit, és nem csak arra kellettek, hogy nagyobb oldalszámra duzzasszák a forgatókönyvet.

De miről is szól pontosan? Az ember és a technológia harcáról. Az egyik oldalon áll Kate Mara és Paul Bettany, akik tudják, hogy Istent játszani nem helyes. Velünk szembe helyezkedik el Johnny Depp, aki szüntelenül azon dolgozik, hogy megmentse a világot és a visszatérhessen a fizikai valójában is az élők világába. Létre akarja hozni a saját „emberi pendrive-ját”, hogy rátöltve magát újra megérinthesse a szerelmét.

Műfaját tekintve kicsit becsapós a dolog, mert a felütésénél még úgy tűnt, hogy egy thriller-sci-fi lesz, ami menetközben erősen ráerősített a drámai vonalra, ami aztán a végére akcióba torkollott.

Azt azért ne gondoljuk, hogy a Transzcendens tökéletes lenne, mert nem az. A legnagyobb baj vele az, hogy hiányzik a folytonosság, a pörgősebb és a csendesebb jelenetek közötti egyensúly. Az eleje nagyon erősen indul, azonnal beránt az elegáns képi világával és fesztül hangulatával. Ez a lendület a film közepe tájáig ki is tart, hogy utána egy kicsit megpihenjen a fináléra, ami elnagyoltra és a történethez képest ötlettelenebbre sikeredett. Érzésem szerint tovább tartott a film, mint kellett volna, ami így a dinamika rovására ment. Több helyen akadnak olyan töltelék jelenetek, amik nyugodtan végezhették volna a vágószoba padlóján. Ettől függetlenül működik a film, aminek a titka – a színészek mellett - az, hogy egy nagyon is elképzelhető jövőképre épít, jó lehet, erősen túlképzelve azt.

Johnny Depp üzent a fanyalgóknak

A legendás amerikai színészt egy ideje hevesen bírálják. Sokak szerint annyira benne ragadt Jack Sparrow-szerepébe, hogy már nem is akar kitörni ebből a megszokott komfort-zónából. Szerintem inkább csak arról van szó, hogy az utóbbi időben rendre olyan szerepeket vállalt el, amik hasonlítottak egymásra. Az Alice Csodaországának Őrült kalapos és a Magányos Lovas Tontojának a szerepe mind nagyon közel állt Jack Sparrow egzaltált személyiségéhez. Pedig Johnny Depp képességeit nem szabad alábecsülni, tud még olyan teljesítményt letenni az asztalra, amitől ismét dicsőíteni fogjuk a nevét. Csak egy jó forgatókönyvre van szüksége. És most kapott is. Teljesen levetkőzte azokat a gesztusokat és manírokat, amelyekkel az utóbbi filmekben operált. Még akkor is uralta a jeleneteit, amikor már nem fizikai valójában volt velünk, hanem a monitorok „rabjaként”.

Nagyon alázatosan nyúlt a történet és a szerepe felé, végig látszott rajta, hogy legalább annyira akar emlékezeteset alkotni, mint amennyire Will Caster meg akarja mutatni a világnak, hogy a tudomány mire képes! És sikerült neki. Mintha az életéért játszott volna.

A szereplőgárdából mindenképpen ki kell emelnünk Rebecca Hall-t, aki Will Caster feleségét, Evelyn-t játszotta. Remekül asszisztál Johnny Depp játékához, akinek sikerült azt is elérnie, hogy megmaradjon a szerelemesek közt érezhető vibráció közte és a monitorba zárt, virtuális férje között.

Paul Bettany-t is jó érzés volt ismét komoly szerepben látni! Átszellemülten mozgott végig a vásznon, egyszerűen bizonyítani akarta azt, hogy érdemes még ráépíteni. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy a Bosszúállók: Ultron korában ő fogja megtestesíteni a személyiséggel rendelkező mesterséges intelligenciát Jarvis/The Vision személyében. A többi mellékszereplővel sajnos mostohán bántak, kiváltképp Morgan Freeman-nel és Cillian Murphy-vel. Előbbi egy olyan karakterszínész, akinek muszáj több teret hagyni a kibontakozásra. Utóbbi pedig a jövő egyik nagy sztárja lehet! Összességében érdemes megnézi a filmet, mert olyan képet fest fel, amin érdemes elgondolkozni.

TRANSZCENDENS

Eredeti cím: Transcendence

Műfaj: sci-fi / akció

Rendezte: Wally Pfister

Forgatókönyv: Jack Paglen

Zene: Mychael Danna

Fényképezte: Jess Hall

Szereplők: Johnny Depp, Morgan Freeman, Rebecca Hall,

Paul Bettany, Kate Mara, Cillian Murphy

Bemutató dátum: 2014. április 17.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. 
Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.