A Fordulópont elvileg a világ egyetlen olyan hajóversenyről szól, melynek keretében teljesen egyedül kell körbeutazniuk a Földet a részvevőknek, bármilyen segítség nélkül. Ez a Franciaországból induló és ugyanide visszaérkező Vendée Globe, melyen főhősünknek, Yann Kermadec-nek (François Cluzet) az utolsó pillanatban sikerül indulnia, mikor a DCNS sztár kapitánya a kezdés előtt lemondja a részvételt. Ez számára élete lehetősége, megmutathatja, mire is képes. Ugyanakkor ezzel vállalnia kell az óriási kockázatot és azt is, hogy hónapokra elszakad kislányától és barátnőjétől, miközben egy világ figyeli útját. Eleinte mindenki meglepetésére vezet is, de meghibásodik a hajója, így amíg megáll, hogy helyre hozza, ismét hátrányba kerül. Azonban nem is sejti, hogy milyen hatással lesz ez az esemény a verseny végkimenetelére.

Ugyanis a film ezen része meglehetősen hasonlít a Kincs, ami nincs című Bud Spencer-Terence Hill vígjátékra. Amíg a Kanári-szigetek partjainál bütyköli járművét, egy fiatal fiú felmászik a hajóra és elrejtőzik, hogy majd csak jóval később vegye őt észre. A kezdeti düh után letesz arról, hogy vízbe dobja, de mindenképp ki akarja rakni a legközelebbi szárazföldi területen. Persze nem azért ilyen ideges, mert látta a Phillips kapitány-t és attól fél, hogy szomáliai kalóz a fiatal fiú, bár akár az is lehetne, hanem kizárják a versenyből, ha nem egyedül teljesíti a távot. 

Aztán szép lassan összebarátkoznak és ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy válik sokkal inkább fontossá számára a menekült tinédzser, mint az egész verseny. Azért is írtam már az elején, hogy elvileg a Vendée Globe-ról szól, hiszen az csak a kerettörténete a dolognak, de igazából senkit sem ez érdekel. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap viszont Yann és a fiú, valamint Yann és a családja kapcsolata, az emberi megpróbáltatások és a gyönyörű képek. De persze mindezek mellett egy kis betekintést is kapunk az óceánon való vitorlázás rejtelmeibe és a verseny részleteibe is, de ez végig a háttérben marad.

Ez nem egy sportfilm, de nem is dráma, sokkal inkább egy kedves, szórakoztató, teljes mértékben francia film, mely az érzelmek nyelvén kommunikál. Viszont azt sem lehet róla elmondani, hogy bármi újat mutatna, vagy különösebben felrázná az embert. Ezt azonban nem róhatjuk fel hibának, mert egy pillanatra sem volt célja. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, de nem azért, mert tudni akartam, ki nyeri a versenyt, ezt a fináléval ők is éreztették. Nekem különösen tetszett, hogy az utolsó képsorok Bob Dylan Knockin' on Heaven's Door című számára peregnek le a szemünk előtt, ez az egész film hangulatát megsokszorozza, nem mintha bármikor is lett volna vele probléma. Összességében a Fordulópont egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, igazán szerethető film, ami nem a túlbagatelizált drámától, vagy a robbantásoktól lesz érdekes, hanem szimplán attól, hogy emberekről szól embereknek.

Fordulópont

Turning tide

Színes, szinkronizált, francia kalandfilm    

Bemutató: 2013. november 28.

Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott

Rendezte: Christophe Offenstein

Szereplők: François Cluzet, Samy Seghir, Virginie Efira, Guillaume Canet,

Karine Vanasse, Arly Jover

Forgatókönyvíró: Frédéric Petitjean

Producer: Jean Cottin, Genevieve Lemal

Fényképezte: Guillaume Schiffman

Vágó: Véronique Lange

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!